A népmese műfaji és tartalmi értelemben egyaránt különös és összetett jelenség. Számos tudományterület, az antropológia, a folklór, az irodalomtudomány, a nyelvészet, a vallástudomány, a filozófia, a szociológia, a pszichológia számára kínálnak érdekes vizsgálódási alapot. A népmese a szóbeli költészet legnagyobb, évszázadok során létrejött és alakult műfajcsoportjainak egyike. Bár a XVIII. század végén már feltűnik a mai értelemben használt mese szó, korábbi időkben eltérő jelentést hordozott. Kezdetben inkább példázatot vagy talányt értettek alatta. Ennek a névhasználatnak a mai napig megőrződő emléke, hogy a találós kérdést sok helyütt még ma is találós mesének hívják.

Benedek Elek tevékenysége – Arany László, Illyés Gyula, Kriza János és sok más gyűjtő mellett – meghatározó jelentőségű a gyermekirodalomban. Átdolgozta az Ezeregyéjszaka és a Grimm testvérek meséit, emellett gyűjtött történeteket és önálló írásai is megjelentek. Első meséskönyvében, a Székely Tündérország című kötetben már saját meséi is helyet kaptak. A Magyar mese- és mondavilág című ötkötetes gyűjteménye 1894-1896 között jelent meg a millennium alkalmából. Meséi és meseátdolgozásai a magyar nyelv fejlődésére is hatást gyakoroltak: a tájszavak és tájnyelvi kifejezések átírásával egységesítette a mesék nyelvezetét, így nagyobb olvasóközönség számára tette elérhetővé, érthetővé azokat. Ebben az időszakban vált jellemzővé, hogy a mesemondás a népi szóbeli kultúrából átáramlott a városi polgári kultúrába.

A népmesék számos szállal kapcsolódnak az őket alkotó társadalomhoz, az adott korhoz, világképhez, hiedelemvilághoz. Különösen izgalmas, hogy szimbolikájában és nyelvezetében egyaránt táplálkoznak a honfoglalás előtti hitvilágból, és a későbbi, keresztény időkből is. A magyar népmesekincs alakulását jelentős mértékben befolyásolta, hogy a népvándorlás során más népekkel hosszabb-rövidebb időre kapcsolatba kerültünk, emellett kimutathatók a későbbi, újkori nyugat-európai mesekinccsel összefüggő hatások is.

Az élőszavas mesemondás leginkább a falusi paraszti kultúrában gyökerezett és jellemzően munkaalkalmakhoz kötődött. Szokássá vált a történetmesélés a katonák között, a regimentekben és a vásárokon is. A mesemondás interaktív műfaj volt, ahol a népi mesemondó állandó kölcsönhatásban volt a hallgatóközönségével, akik elismeréssel vagy bírálattal reagáltak a hallottakra. A mesemondó a hangjával, a hangsúlyozással, a mimikájával és a gesztusaival is hozzáadott az élményhez, és akár be is vonhatta a hallgatóságot a történet elmesélésébe. A mesemondók szabadon bővítették, kiszínezték a történeteket, átvettek motívumokat más mesékből. A történetek újramesélése áthagyományozta, de egyben változtatta is azok tartalmát, ami nagymértékben hozzájárult a magyar népmesekincs rendkívüli gazdagságához, a visszatérő szimbólumok és a számos meseváltozat elterjedéséhez. Így nem véletlen, hogy az ismert meseszövegek száma tízezres nagyságrendben mérhető, ami lenyűgözően színes kulturális gazdagságot tükröz.

A népmese alműfajainak meghatározásában a leglényegesebb kritériumként a csodás és reális elemek aránya, illetve azok egyedi sajátosságai szolgálnak. A tündérmese, illetve a hősmese a népmese két legterjedelmesebb alműfaja. A magyar népmesékben gyakoriak a csodás képességekkel felruházott állatok, tárgyak és emberek, melyek akár átváltozásra is képesek. Visszatérő szereplők a boszorkányok, a mágikus tudású öregasszonyok és az ördög is.

Ha megnézzük az egyes mesék szerkezetét, sok hasonlóságot és felépítésbeli egyezést mutatnak egymással, amelyből levonhatók olyan általános sajátosságok, amelyek a mesék összességére jellemzőek. Leggyakrabban a hős elindul szerencsét próbálni, a boldogságát keresi, van, aki azért, mert szegény, van, akit küldenek, más pedig úgy érzi, hiányzik neki valami vagy valaki. Ahány mese és mesehős, annyiféle út létezik. A mesék tudatosítják bennünk, hogy meg kell dolgoznunk azért, hogy megtaláljuk saját utunkat és boldogulásunkat. Ez lehet a királykisasszony kezének elnyerése vagy a fele királyság megszerzése. Az ellenfél legyőzésében a hőst leggyakrabban valamilyen segítő támogatja. A segítő lehet állatfigura, galamb, medve vagy farkas, illetve egy természetfölötti lény, tündér, törpe vagy óriás, továbbá különleges helyet foglal el a hőst támogató alakok között a táltosparipa. A magyar mesék sajátossága, hogy a „segítők” legtöbbször ambivalens karakterek: attól függően, hogy a hős miképpen közelít hozzájuk, pozitív vagy negatív erőt képviselnek, segítik vagy gátolják az útját. Gyakran előfordul, hogy a segítőt etetni kell, különben felfalja a vándort vagy egyszerűen nem segít neki. Ha a hős képes az álca mögé látni, akkor számíthat a segítségre: a királyfi például képes meglátni a világszép királykisasszonyt egyetlen nádszálban.

Végigtekintve a mesék jellemző felépítését, láthatjuk, hogy a szerkezeti részek is üzeneteket, tanulságokat hordozhatnak. Úgy, mint:

- A harmónia valamitől megbomlik, újra meg kell küzdeni érte.

- Annak ellenére, hogy jó az otthon melege, az ember feladata, hogy nekivágjon a világnak és a sűrű erdőben megtalálja a saját útját.

- Az képes elérni a célját, aki képes kapcsolatokat teremteni és megfelelő empátiával fordulni a világ minden élőlénye felé.

- Mindenért meg kell küzdeni és semmi nem hullik az ölünkbe. Az úton testi és szellemi erőpróbák várnak ránk.

- A jó végül mindig diadalmaskodik, a gonosz elbukik.

- A győzelem könnyen az irigyek céltáblájává tehet minket: bízzunk egymásban, de azért nem árt az óvatosság.

- Mindenkinek, így nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy megtaláljuk a boldogságot, hogy belépjünk a teljes jogú felnőttek, illetve a hősök világába.

Érdekesség, hogy a sok helyen megjelenő mesekezdő szófordulat az "Óperenciás tengeren túl" valós területet jelöl. Valószínűleg az "Ober Enns", vagyis "túl az Enns folyón" kifejezésből származik és átvitt értelembe a képzelet és a valóság határát jelöli. A valóságban az Enns folyó Felső-Ausztria és Alsó-Ausztria természetes határát képezi.

Fontos jellemző, hogy a mesékben, ahogyan a valóságban is, történnek kellemetlen, sőt, egyenesen borzalmas dolgok, de a történet végén győz az igazság, a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik tetteiért. Ez a befejezés megnyugtató és hozzásegíti a hallgatóságot az életben felbukkanó valós kihívások pozitív, leküzdhető szemléléséhez. A próbák, meseszámok azt a képzetet erősítik, hogy van lehetőségünk többször is – legtöbb esetben háromszor – megoldani egy próbatételt, az a fontos, hogy tanuljunk a korábbi hibáinkból és hogy folyamatosan fejlődjünk.

Meglepő azonban, hogy a népmesében – szemben a belőle kialakult műmesével –mégsem lehetséges minden. A mesei csodás dolgok egy nagy rendszer tagjai, amelyek mint meseelemek és mesemotívumok a népmese sajátos építőköveiül szolgálnak. A csodás elemek mellett a mindennapi élet, a gazdálkodás, földművelés, pásztorkodás, halászat, építkezés, közlekedés, étkezés, szórakozás, ünnepek emlékei is megőrződnek. A mesemondás-mesehallgatás egységes közösséggé teszi az előadót és a hallgatóságot. Szerepe van nemcsak a mesemondás-mesehallgatás idejére szorítkozó közösségek formálásában, hanem a nagyobb társadalmi közösségek megteremtésében, fenntartásában is.

A mindannyiunk által ismert és méltán népszerű Magyar népmesék sorozat története 1977-ben a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében kezdődött, amiből 2011-ig 100 rész készült el. Jankovics Marcell sorozata több nemzetközi, rangos díjat is kapott: az egyik epizód például 2008-ban, a 25. Chicagói Nemzetközi Gyermekfilmfesztiválon az animációs tv-program kategóriában lett első helyezett.

A népmese műfaja a világ valamennyi szegletében megtalálható, egyetemes kincsünk, ezért érdemes megemlítenünk, hogy 1956 és 1990 között a Népek Meséi című sorozat 84 kötete jelent meg, amely egyedülálló néprajzi kiadványként, az öt kontinens minden részéről származó meséket, legendákat tett elérhetővé hozzáértő fordításban, szakmai magyarázatokkal és változatos illusztrációkkal. Ez a sorozat a világ népeinek meséi iránt érdeklődő olvasók számára kínál igazi csemegéket.

Napjainkban a történetmesélésnek valódi reneszánszát éljük. Akár a hagyományos módon, akár a modern kor vívmányai által, a legkülönfélébb helyeken és helyzetekben találkozhatunk történetekkel, melyeknek mi magunk is alkotóivá, szereplőivé válhatunk. Érdemes ismernünk tehát a mesékben és a mesélésben rejlő nagyszerű lehetőségeket, valamint az ezzel járó felelősséget. A magyar népmese napjáró évről-évre egyre többen emlékeznek meg határon innen és túl egyaránt. Számos könyvtár, múzeum, művelődési ház és fesztivál kínál különleges programokat ezen az egyedülálló ünnepen. Aki pedig az év többi napján találkozna a népmesék varázslatos világával, annak a Mesemúzeum vagy valamelyik Népmesepont felkeresésére is lehetősége van, ahol a látogatók szemtől-szembe találkozhatnak a szereplőkkel és maguk is szerencsét próbálhatnak. Ha pedig minden jól alakul, akár még királyfikká és királylányokká is válhatnak a végén.

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/kult/magyar-nepmese-napja/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.hunra.hu/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/19.html (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://folyoiratok.oh.gov.hu/konyv-es-neveles/a-tundermesek-titkaibol (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.magyarrahangolva.hu/ot-tevhit-a-nepmesekrol/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarNeprajz-magyar-neprajz-2/v-magyar-nepkolteszet-63D6/nepmese-63EF/a-nepmese-mint-nepkolteszeti-mufaj-6451/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=161 (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://osszkep.hu/2016/02/jotett-helyebe-eletrevalosagunk-titkat-mesekbe-rejtettuk/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)