A II. világháború veszteseként, Hitler utóda, a birodalmi elnök, Karl Dönitz már május 7-én készen állt aláírni a legyőzött németek képviseletében a feltétel nélküli kapitulációt, de erre csak az aznap megkötött fegyverszünet után kerülhetett sor, ugyanis a szovjet képviselő ekkor még nem érkezett meg az aláírás helyére. Végül 1945. május 8-án, közép-európai idő szerint 23 óra 1 perckor a németek hivatalosan is kapituláltak. A tömegeket pusztító háború Európában ezzel a mozzanattal fejeződött be.

Az első világháborút lezáró elhibázott párizsi békediktátumok olyan mélyen megosztották Európa országait, hogy várható volt, hogy a hosszú távú együttműködés szinte lehetetlen. Franciaország kívánt a legtöbb nyereséget húzni a győzelemből: a kontinens vezető hatalma akart lenni, de a húszas évek végéig úgy tűnt, sikerül megvalósítani az európai együttműködést és a francia-német kapcsolatok is javultak. Kelet-Közép-Európában és a Balkánon is csend honolt. 1929-ben azonban világméretű gazdasági válság kezdődött és összeomlott a gazdasági kapcsolatok nemzetközi rendszere. Az összeomlás elmélyítette a nemzetgazdaságok csődjét, így az együttműködést szembenállás váltotta fel mind a gazdaságban, mind a politikában. Németországban 1933-ban hatalomra került Adolf Hitler, aki egy percig sem hagyott kételyt afelől, hogy nem tekinti véglegesnek a Párizsban kitalált Európát. Valójában a német társadalom zöme sem törődött soha bele a veszteségekbe, így ez az elégedetlenség lehetőségeket nyitott meg Hitler szélsőséges törekvései számára. A ’20-as évek végére pártja nagy népszerűségnek örvendett. A nagy ugrást a nácik számára a világgazdasági válság hozta meg. 1933. január 30-án Hitlert kinevezték kancellárrá, majd a köztársasági elnök, Paul von Hindenburg 1934-es halálakor végérvényesen ő lett Németország egyedüli ura. Nagyon hamar kiépítette hazájában a totális diktatúrát. A ’30-as évek végére szövetségesre lelt Mussolini Olaszországában és a Távol-Keleten Japánban. 1939. szeptember 1-jén a német csapatok támadást indítottak Lengyelország ellen. Nagy-Britannia és Franciaország ezért hadat üzent Németországnak. Európa legerősebb országai újra háborúban álltak egymással. Kezdetét vette a második világháború, amely rettenetes áldozattal és pusztítással járt Európában és az egész világon. Az 1938-ban megindult harcok végére a Versailles-ban megrajzolt Európa összeomlott.

Hitler úgy hitte, Lengyelországot is sikerül lerohannia anélkül, hogy háborúba keveredjen Nagy-Britanniával és Franciaországgal. Azt is ki akarta zárni, hogy a Szovjetunió a lengyelek oldalára álljon, ezért néhány nappal a támadás megindítása előtt Hitler egyezséget kötött Sztálinnal, akiben nem látott valódi szövetségest, csak azt akarta elérni, hogy a nyugati hadjárata idején ne kelljen több fronton háborút viselnie. A két diktátor előre felosztotta egymás között Kelet-Európát.

Ezek az előzmények mentén 1939. szeptember 1-jén Lengyelország megtámadásával megkezdődött a II. világháború. A német tankoknak könnyedén áttörték a lengyel haderő vonalait, és utánuk rövidesen szövetségeseik, a szovjet haderők is benyomultak a keleti országrészbe. Ezzel a gyors benyomulással úgy tűnt, hogy ez a háború rövid időn belül biztos győzelmet hoz majd Hitler számára, ráadásul kezdetben a németek valóban nagy hadi sikereket tudtak felmutatni: Lengyelországot és Nyugat-Európa nagy részét megszállták. Bár a szovjetek mindent megtettek a korábbi német–szovjet megnemtámadási szerződés (közismertebb elnevezéssel Molotov–Ribbentrop-, kevésbé elterjedt kifejezéssel Hitler–Sztálin-paktum) fenntartásáért, Hitler 1940-ben kidolgoztatta a Barbarossa tervet szovjet területek megszerzésére, és 1941 júniusában három irányból támadást indított korábbi szövetségese, a Szovjetunió ellen. Előre nyomultak a szovjet területekre több száz kilométer mélyen, de a mínusz 40-45 fokos dermesztő hideg orosz téllel nem számoltak. 1941 decemberében Németország szövetségese, Japán megtámadta Pearl Harbort, hogy megsemmisítse az ott állomásozó amerikai hajóflottát. Ez Európa számára amiatt volt érdekes, mert ezzel az Egyesült Államok is belépett a háborúba, ami teljesen megváltoztatta az erőviszonyokat. Az 1942-43-ban zajló sztálingrádi csata volt a II. világháború másik legjelentősebb mozzanata, mivel a város volt a keleti front szimbóluma. Sztálin 11 millió embert mozgósított a védelemre, így a német sereget sikerült felszámolniuk. A nyugati nagyhatalmak nem hátráltak meg, és az 1943-as teheráni konferencia során Churchill (Anglia), Sztálin (Szovjetunió) és Roosevelt (Egyesült Államok) összefogott a náci német hatalom ellen.

A harctéren egyik siker követte a másikat, ráadásul egyre többen álltak a szövetségesek oldalára, aminek köszönhetően Hitler csapatait egyre jobban vissza tudták szorítani. A szövetségesek utolsó támadása 1945 elején indult. A Zsukov marsall vezette haderő Berlin felé vette az irányt, így a németek kénytelenek voltak újabb egységeket bevetni. Április 22-én a német fővárost körülzárták, és másnap megkezdték Berlin ágyúzását. Az is segítette a győzelmüket, hogy a német parancsnokságnál egyre nagyobb anarchia kezdett uralkodni, és közben a szovjetek Berlin egyre több utcáját elfoglalták. A németek egymás után veszítették el a stratégiai helyeiket. Április 25-re már a repülőterek is szovjet kézre kerültek. Ezen a napon nem messze Strehla városától a nyugati és keleti front az Elbánál összecsapott egymással. Öt nap múlva a győzelem előjeleként a Reichstag épületén ott lobogott a Szovjetunió zászlaja. Ugyanezen a napon április 30-án titkos bunkerében felismerve kudarcát, Hitler feleségével öngyilkosságot követett el. A németek kezén ekkor már csak a birodalmi kancellária és néhány hivatali épület volt. Másnap a szovjetek megkezdték az utolsó rohamot. Május 2-án délután valamennyi német harcoló katona megadta magát a városban, május 8-án aláírták a kapitulációról szóló megállapodást, és befejeződött a háború.

Csak a japánok folytattak tovább megszállott harcot az amerikaiak ellen a Csendes-óceán szigetein. A japán szigeteknél egyre véresebbé váltak a küzdelmek 1945 elején. Az amerikai légierő több bombatámadást is végrehajtott a japán nagyvárosok ellen, Tokióban közel százezren haltak meg egy támadást követő tűzvészben. Japán ellenállását végül az USA az atomfegyver bevetésével törte meg. 1945. augusztus 6-án Hirosimára, majd augusztus 9-én Nagaszakira dobtak le egy-egy atombombát. A halálos áldozatok és a súlyos sebesültek száma megközelítette a kétszázezret. A második atomcsapást követően a japán császár fegyverszünetet kért, és Japán 1945. szeptember 2-án aláírta a feltétel nélküli kapitulációról szóló megállapodást az amerikai Missouri csatahajó fedélzetén, és ezzel a csendes-óceáni fronton is véget ért a második világháború. Sokan ezt a dátumot tartják a második világháború tényleges lezárásának. Magyarország, Finnország, Bulgária, Olaszország és Románia számára azonban 1947. február 10-én, a párizsi békeszerződések aláírásával zárult le valójában a második világháború.

Miután Európában 1945. május 9-én véget értek a harcok, a három szövetséges nagyhatalom, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia vezetői az 1945. július 17-től augusztus 2-ig tartó potsdami értekezleten a háború utáni rendezések kérdéséről tárgyaltak, azonban nehezen értettek egyet. A konferencia fő témája Németország volt, de felvázolták Ausztria, Olaszország, Lengyelország, Magyarország, Finnország, Bulgária és Románia jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket is. Megerősítették Németország teljes megszállását, és döntöttek arról is, hogy a legfőbb kormányzati hatalmat saját megszállási övezetében az amerikai, az angol, a francia és a szovjet főparancsnokság gyakorolja, a Németország egészét érintő ügyekben pedig együttesen döntenek. Itt szólították fel július 26-án Japánt a feltétel nélküli megadásra.

A II. világháború volt a történelem eddigi legnagyobb fegyveres konfliktusa, amelyben 61 - más források szerint 70 - ország vett részt, közülük 40 vált tartósan hadszíntérré. A II. világháború halálos áldozatainak pontos számát a pontatlan nyilvántartások miatt sosem lehet megtudni, de becslések szerint mintegy 75 millió ember halt meg, köztük több mint 20 millió katona és legalább 40 millió civil, azaz a halottak kétharmada polgári személy volt. A civilek közül sokan az éhezések, bombázások, betegségek és népirtás következtében haltak meg.

.

.

Antony Beevor: A második világháború, Gold Book, Debrecen, 2013.

John Keegan: A második világháború, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2008.

https://honvedelem.hu/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1945_aprilis_4_magyarorszagon_hivatalosan_veget_er_a_masodik_vilaghaboru (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://ofi.oh.gov.hu/hetven-eve-1945-szeptember-2-ert-veget-masodik-vilaghaboru-het-esemenye-2015-37-het (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://zanza.tv/tortenelem (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://mek.niif.hu/00000/00056/html/258.htm (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_11/lecke_06_052 (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)