Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Történelmi emlékezet

A holokauszt kifejezés alatt legáltalánosabban a második világháború alatt a náci Németország nemzetiszocialista kormánya és szövetségeseik által végrehajtott népirtást értjük. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése 2005. november 1-jén a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította január 27-ét, mert az auschwitzi tábor 1945-ben ezen a napon szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci rendszer tömeggyilkosságának tragédiáját. A holokausztnak mintegy kétszázezer – a nemzetiszocialisták által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított – roma származású, valamint testi és szellemi fogyatékossággal élő ember is áldozatául esett.

Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Diákoknak szóló változat

A holokauszt (görögül holokauszton) szó „teljesen elégő áldozatot” jelent, és a Septuagintából ered, amely az Ószövetség legrégebbi ismert görög fordítása. A XX. században milliók estek áldozatul ezzel a szóval jelzett szörnyűségnek. A holokauszt kifejezés alatt legáltalánosabban a második világháború alatt a náci Németország nemzetiszocialista kormánya által végrehajtott népirtást értjük.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése 2005. november 1-jén a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította január 27-ét, mert az auschwitzi megsemmisítő haláltábor 1945-ben ezen a napon szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci rendszer tömeggyilkosságának tragédiáját. A holokausztnak mintegy kétszázezer – a nemzetiszocialisták által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított – roma származású, valamint testi és szellemi fogyatékossággal ember is áldozatául esett.

A holokauszt legnagyobb és legismertebb megsemmisítő tábora az auschwitzi koncentrációs tábor. A Krakkótól mintegy 60 km-re nyugatra található Auschwitz város melletti táborkomplexumot Lengyelország 1939-es lerohanása után a nemzetiszocialista párt fegyveres szervezetének parancsnoksága, az SS 1940-ben létesítette egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak, mivel a tömeges letartóztatások egyre növekvő száma miatt a börtönök sorra megteltek. Két éven át többségében lengyeleket tartottak ott fogva. Az egyre rendszeresebbé váló „emberszállítmányokban” lengyel zsidók is voltak, bár ekkor még csak kevesen. A kezdetben munkatáborként is működő láger bejárata felett cinikus felirat hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált. A foglyokat kezdetben fényképezték, szám alapján azonosították, később a számokat tetoválták. 1944-ben, a tábor működésének legintenzívebb időszakában az oda érkezők már számot sem kaptak, és a 70-75 százalékukra azonnali halál várt. A birkenaui gázkamrákat a németek a szovjet csapatok közeledtével, 1944 novemberében felrobbantották, hogy eltüntessék tetteik bizonyítékait. 1945. január 17-én a személyzet megkezdte az evakuációt, ezért a legtöbb foglyot gyalogmenetben elindították nyugat felé.

Mivel a tömeggyilkosság bizonyítékait igyekeztek megsemmisíteni, az áldozatok számáról a mai napig sincsenek pontos adatok. Az auschwitzi múzeum hozzávetőleg 1,3 millióra teszi a haláltáborba deportáltak számát. A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret.

A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, akik mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak ott. Az auschwitzi múzeum honlapja azt írja: „Történelmi paradoxon, hogy a náci totalitarizmus foglyainak a sztálini totalitarizmust képviselő katonák hozták el a szabadságot.” A lengyel parlament 1947-ben az áldozatok emlékére törvénnyel hozott létre múzeumot az auschwitzi koncentrációs tábor helyén, amely a holokauszt jelképévé vált, és ahova azóta minden évben több százezer megemlékező érkezik.

Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Pedagógusoknak szóló változat

A holokauszt (görögül holokauszton) szó „teljesen elégő áldozatot” jelent, és a Septuagintából ered, amely az Ószövetség legrégebbi ismert görög fordítása. A holokauszt kifejezés alatt legáltalánosabban a második világháború alatt a náci Németország nemzetiszocialista kormánya által végrehajtott népirtást értjük. A héber nyelven a soá szót használják, mely csapást, veszedelmet, kiirtást jelent.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése 2005. november 1-jén a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította január 27-ét, mert az auschwitzi megsemmisítő haláltábor 1945-ben ezen a napon szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci rendszer tömeggyilkosságának tragédiáját. A holokausztnak mintegy kétszázezer – a nemzetiszocialisták által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított – roma származású, valamint testi és szellemi fogyatékossággal élő ember is áldozatául esett.

A tragédiához vezető úton az 1930-as években a zsidók jogi, gazdasági és társadalmi lehetőségeit egyre jobban leszűkítették. Hitler 1933-ban történő hatalomátvétele idején Németországban a zsidók üldözése már politikai elv lett. Kitiltották a zsidókat a közszférából, eltiltották őket a jogászi, orvosi, tanári, politikusi és mezőgazdasági munkáktól. 1935-ben a nürnbergi törvények megfosztották őket állampolgárságuktól és megtiltották a nem zsidókkal való házasságukat. A holokauszt kezdetét gyakran az ún. „kristályéjszakától” számítják, amely 1938. november 9-e éjszakáján történt. Ekkor a Németországban országszerte kirobbanó zsidó ellenes erőszakhullám következtében a bezúzott és megrongált zsidó üzletek, otthonok és zsinagógák ablakaiból származó üvegcserép halmokban állt az utcákon. Az ezt követő időszakban Hitler által vezényelt hatalmi gépezet rendszeresítette a deportálásokat, sorra létesítette a munkatáborokat, valamint kialakultak a többnyire a városok zsidónegyedei területén bekerített gettók is.

A holokauszt legnagyobb és legismertebb megsemmisítő tábora az auschwitzi koncentrációs tábor, a holokauszt szimbólumává vált.

A Krakkótól mintegy 60 km-re nyugatra található, Auschwitz település melletti táborkomplexumot (megkülönböztetünk Auschwitz I.-II.-III. főtáborokat) Lengyelország 1939-es lerohanása után a nemzetiszocialista párt fegyveres szervezetének parancsnoksága, az SS létesítette fokozatosan kiépítve, eredetileg lengyel foglyoknak, mivel a tömeges letartóztatások egyre növekvő száma miatt a börtönök sorra megteltek. Két éven át többségében lengyeleket tartottak ott fogva. Az egyre rendszeresebbé váló „emberszállítmányokban” lengyel zsidók is voltak, bár ekkor még csak kevesen. A kezdetben munkatáborként is működő láger bejárata felett cinikus felirat hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). Auschwitz I. kórházában, a 10-es barakkban (blokkban) orvosi kísérleteket folytattak. Csecsemőkön, ikreken és törpenövésű embereken áltudományos kísérleteket folytattak, a felnőtt rabokat pedig erőszakkal sterilizálták és kasztrálták. Az auschwitzi orvosok közül a legismertebb Dr. Josef Mengele SS-százados volt. A krematórium és az orvosi kísérletek barakkja között állt az úgynevezett „fekete fal”, ahol az SS-őrök több ezer foglyot végeztek ki. Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált. A foglyokat kezdetben fényképezték, szám alapján azonosították, később a számokat tetoválták. A rendfenntartó kápók munkáját a zsidó foglyokból álló Sonderkommando segítette, akiket arra kényszerítettek, hogy krematóriumi munkásként az elhurcolt rabok elgázosítását követően elégessék a holttesteket. 1944-ben, a tábor működésének legintenzívebb időszakában az oda érkezők már számot sem kaptak, és a 70-75 százalékukra azonnali halál várt. „Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.” Később ez lett a mottója az izraeli Jad Vasem múzeumnak, amely a „világ igaza” kitüntetést adományozza azoknak a hősöknek, akik életük kockáztatásával zsidó emberek mentettek meg a holokauszt idején.

1944 novemberében a szovjet csapatok közeledtével a birkenaui gázkamrákat a németek felrobbantották, annak érdekében, hogy eltüntessék tetteik bizonyítékait. 1945. január 17-én a személyzet megkezdte az evakuációt, a legtöbb foglyot gyalogmenetben elindították nyugat felé, mely út során további ezrek vesztették életüket.

Mivel a tömeggyilkosság bizonyítékait igyekeztek megsemmisíteni, az áldozatok számáról a mai napig sincsenek pontos adatok. Az auschwitzi múzeum hozzávetőleg 1,3 millióra teszi a haláltáborba deportáltak számát. A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret.

A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, akik mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak ott. Az auschwitzi múzeum honlapja azt írja: „Történelmi paradoxon, hogy a náci totalitarizmus foglyainak a sztálini totalitarizmust képviselő katonák hozták el a szabadságot.”

A szövetséges csapatok a Németország ellen indított offenzívák során egyre beljebb hatoltak Európába, fokozatosan elérték a koncentrációs táborokat, és felszabadították az ott maradt, valamint a táborok közötti menetelésre kényszerített foglyokat. Ezek a menetek egészen 1945. május 7-ig nem álltak le, csak akkor, amikor a német fegyveres erők feltétel nélkül megadták magukat a szövetségeseknek. A haláltáborok túlélői közül sokak nem tudtak hazatérni otthonukba, így volt, aki évekig még menekülttáborokban élt, illetve sokan emigráltak Izraelbe, Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Ausztráliába.

A lengyel parlament 1947-ben az áldozatok emlékére törvénnyel hozott létre múzeumot az auschwitzi koncentrációs tábor helyén, amely a holokauszt jelképévé vált, és ahova azóta minden évben több százezer megemlékező érkezik.

Források

http://hdke.hu/ (Legutolsó megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.degob.hu/index.php?showarticle=31 (Legutolsó megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.evangelikus.hu/node/12284?language=sk (Legutolsó megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=12_2_4 (Legutolsó megtekintés: 2021. június 23.)

https://encyclopedia.ushmm.org/content/hu/article/auschwitz (Legutolsó megtekintés: 2021. június 23.)

https://mazsihisz.hu/a-zsidosagrol/tortenelem/holokauszt/holokauszt-1 (Legutolsó megtekintés: 2021. június 23.)

Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Darwin és a darwinizmus
Megnyitás
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Pilinszky János
Ars poetica helyett
Megnyitás
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Radnóti Miklós
Levél a hitveshez
Megnyitás
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Bauer Sándor
Mémorial des Martyrs de la Déportation képminősített tartalom: A deportálás áldozatainak emlékműve
Megnyitás
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Berlini riport a Hitler-kormány által elrendelt egynapos zsidóellenes bojkott napjáról
Megnyitás
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Hegedűs Anikó
Szuperhősöktől az egerekig? Holokauszt-ábrázolások a képregényben
Megnyitás
Te is más vagy, te sem vagy más!
A variáns
1-4. évfolyam
10-20 Fő
565 Perc
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Nagyszüleink már éltek akkor
A variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
905 Perc
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Soha újra!
A variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
1670 Perc
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Vannak dolgok, amikről nehéz beszélni…
B variáns
1-4. évfolyam
21-32 Fő
1845 Perc
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Mi is történt akkor?
B variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
1680 Perc
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Emlékezzünk együtt az áldozatokra és a hősökre!
B variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
1697 Perc
Január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja