November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
Történelmi emlékezet

2012. május 21-én a magyar Országgyűlés november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította. Azért erre a napra esett a választás, mert 1953-ban ezen a napon érkezett vissza Magyarországra a Gulág-lágerekből szabadon bocsátott rabok első csoportja, mely 1500 politikai elítélt Szovjetunióból történő visszatérését jelentette.

Ez a jeles nap a távolban ártatlanul fogságot vagy sok esetben halált is elszenvedett átlagemberekről emlékezik meg. November 25-én arra a körülbelül 1 millió magyar honfitársunkra gondolunk, akiket 1944 őszétől többéves kényszermunkára hurcoltak el a Szovjetunióba, illetve akiket a második világháború után 5-25 évre száműztek a Gulág rabtelepeire. Sokan közülük életüket adták vagy szabadságukat kellett évekre feláldozniuk a hazáért, magyarságukért. Származásuk vagy politikai, vallási meggyőződésük miatt emberi és polgári jogaiktól megfosztva idegenben, hazájuktól és szeretteiktől több ezer kilométerre, embertelen és megalázó körülmények között kellett fogságot elszenvedniük és kényszermunkát végezniük.


Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Diákoknak szóló változat

Ezen a jeles napon arra a körülbelül 1 millió magyar honfitársunkra gondolunk, akiket 1944 őszétől többéves kényszermunkára hurcoltak el a Szovjetunióba, illetve akiket a második világháború után 5-25 évre száműztek a Gulág rabtelepeire. Ezen a napon előttük adózunk tisztelettel, mert életüket adták vagy szabadságukat kellett évekre feláldozniuk a hazáért, magyarságukért. Származásuk vagy politikai, vallási meggyőződésük miatt emberi és polgári jogaiktól megfosztva idegenben, hazájuktól és szeretteiktől több ezer kilométerre, embertelen és megalázó körülmények között kellett fogságot elszenvedniük és kényszermunkát végezniük.

A szovjetek sokszor dicsekedtek azzal, hogy míg a németek agyonlövik foglyaikat, addig ők halálukig dolgoztatják őket. A lágerélet mindennapjai szigorú szabályok szerint monoton menetrendben zajlottak nem emberhez méltó körülmények között. Hajnali ébresztő után órákon át tartó sorakozó és létszámellenőrzés következett. A nap eleji ételosztás után a foglyok 12–14 óra kemény fizikai munka elvégeztével térhettek csak vissza a barakkba. A nők és férfiak egyaránt igen megterhelő fizikai munkát végeztek a legnagyobb fagyokban is, és napi teljesítményük fejében kapták meg következő napi fejadagjukat. Ha azonban nem teljesítették az aznapi normát, nem kaptak enni, s egész nap éhen kellett dolgozni. Az egyik Gulág-túlélő számolt be arról, hogy reggel kiosztották a foglyoknak a 60 dkg-s kenyéradagjukat, amit azonnal megettek, nehogy valaki elvegye előlük. Emellett reggelente kaptak 1 dkg süvegcukrot, amelyet forró vízzel fogyaszthattak, valamint pár darab szárított vagy olajos halat. Este aztán tányérként a katonák által eldobált konzervdobozokból elfogyasztottak egy zöld színű íztelen kását, illetve néha pedig szálkás, ehetetlen halat is tartalmazó levesüket, majd ezután mentek a barakkba, ahol természetesen a legnagyobb fagyok idején sem volt sem takaró, sem fűtés. A túlélők elmondták, hogy mosakodni szinte lehetetlen volt. A konzerves dobozba szedett, kályhán felmelegített hó segítségével próbáltak meg tisztálkodni, mivel azonban a kályha méretei erősen korlátozottak voltak, sokak még ennyi minimális tisztálkodási lehetőséghez sem jutottak. Emellett havonta csak egyszer mosakodhattak meg öt liter vízzel, és egy kis szappannal. Az étel mennyisége és minősége, a nehéz fizikai munka, valamint a rettenetes higiéniás viszonyok is mind közrejátszottak abban, hogy a táborokban rendszeresek voltak a halálesetek. A rabok folyamatos félelemben éltek egy idegen környezetben, ahol még a nyelvet sem beszélték. Elcsukló hangon az egyik túlélő kijelentette: „Úgy bántak velünk, mint az állatokkal”. „Facere magna et pati fortia hungarikum est.” ”Nagyot alkotni, nemesen szenvedni, magyar tulajdonság.” (A szegedi Fogadalmi templom felirata, mely XI. Pius pápától származik.) A foglyokról az itthon maradt, aggódó rokonok pedig csak elvétve jutottak információhoz. Az elhurcoltak legalább egyharmada odaveszett.

A borzalmakról évtizedekig tilos volt beszélni, a laktanyák területére belépni sem lehetett. Még az elhunytak hozzátartozói sem mertek érdeklődni. Ezen emberi sorsok és megrázóbbnál megrázóbb szenvedéstörténetek ismeretének hiányában generációk nőttek fel. A Gulág létrehozása, ártatlan emberek millióinak munkatáborokba kényszerítése a XX. század egyik legsúlyosabb tragédiája. Az igazságtalanul szenvedett őseink sorsával való megismerkedés azért is nagyon fontos, mert sok százezer magyar család évtizedes hallgatásra kényszerült, és emiatt valóban itt az ideje, hogy fejet hajtsunk emlékük előtt.


Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Pedagógusoknak szóló változat

2012. május 21-én a magyar Országgyűlés november 25-ét A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította. Azért erre a napra esett a választás, mert 1953-ban ezen a napon érkezett vissza Magyarországra a Gulág-lágerekből szabadon bocsátott rabok első csoportja, mely 1500 politikai elítélt Szovjetunióból történő visszatérését jelentette.

A bolsevikok csoportja az orosz szélsőbaloldali forradalmi munkáspártot jelöli, aminek vezetője Lenin volt. A legjobban abban különbözött a mérsékeltebb munkáspártoktól, hogy kész volt a hatalmat a demokrácia megsértésével megszerezni, és annak megsemmisítése árán is megtartani. Proletárdiktatúrát hirdetve ez a párt visszatért az önkényuralomhoz. Amikor az I. világháború során, 1917. november 7-én fegyveres osztagaik segítségével sikerült Oroszországban hatalomra jutniuk, első dolguk volt ellenőrzésük alá vonni azokat, akiket származásuk, politikai meggyőződésük, hitük, az átlagosnál jobb anyagi helyzetük, képzettségük miatt vagy más oknál fogva "a nép ellenségének" minősítettek. Ennek legjelentősebb módja az "elszigetelés" és a kényszermunka volt. Fontos volt, hogy nagy tömegben olcsó munkaerőt biztosítsanak a nagyszabású építkezéseikhez, és az ország természeti kincseinek kiaknázásához. Ezeket a munkatáborokat 1930 és 1956 között a belügyi szerveknek alárendelt Lágerek Főparancsnoksága fogta össze, melynek orosz nevéből - Glavnoje Upravlenyije Lagerej - származik maga a Gulág kifejezés.

A ’Gulág’ kifejezés azt a kényszermunkatábor-rendszert foglalja magában, amely a sztálini Szovjetunió egészét behálózta, és ahol Sztálin politikáját ellenző bel- és külföldi hadifoglyokat, vagy a más ürüggyel akárcsak véletlenszerűen elhurcolt polgári lakosokat, ártatlan átlagembereket kemény fizikai munkára fogták, és napi 12–14 órán át dolgoztatták. Jellemző volt a Gulágon, hogy a foglyok élelem és egészségügyi ellátásáról alig gondoskodtak.

A Szovjet-Oroszország, majd a Szovjetunió haderejeként ismert Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott 0060. számú parancsa így szólt:

"…0060 számú parancsa értelmében elrendelem az összes német származású munkaképes személyek mozgósítását. 1. Minden német származású munkaképes személy mozgósítandó és jelentkezni tartozik, férfiak 17-től, nők 18-tól 30 éves korig. … 5. Mindazok, akik kivonják magukat a mozgósítás alól, a háborús törvények szerint felelősségre vonatnak – Hadbíróság fog felettük ítélni. Ugyancsak szigorú megtorlásban részesülnek családtagjaik és bűntársaik.

Ez alapján az elsősorban német vezetéknevű 17 és 45 év között férfiakat, valamint az ugyancsak német származású 18 és 30 év közötti nőket gyűjtötték össze és hurcolták el, akiknek mindössze az volt a vétke, hogy Hitlerhez hasonlóan német származásuk volt, így őket deportálták.

A Szovjetunióban végzett kényszermunka elnevezése a magyar nyelvben így a „málenkij robot” néven terjedt el, de inkább a „szájhagyomány” útján és a titokban, családi körben tovább élő személyes történetekben fordult elő, s mindig ezekre a kényszerítő eseményekre és a magyar állampolgárokkal a Szovjetunióban tömegesen végeztetett kényszermunkára utaltak vele. A kifejezés onnan ered, hogy a szovjet katonák az elhurcoltatás borzalmaitól megriadt civilek megnyugtatásaként a „маленькая работа” (átírva „malenkaja rabota” szóból ered, magyarul a jelentése „kis munka”) orosz kifejezést mondogatták. Ezzel azt próbálták elérni, hogy a fogságba ejtettek megnyugodjanak abban a hitben, hogy munkájukra csak rövid ideig lesz szükség. A málenkij robot olyan kemény fizikai munkákat jelentett, mint a háború okozta romok eltakarítása, építkezések és bányászat. Ezekre módszeresen válogattak össze férfiakat és nőket egyaránt, akik valamelyik szovjet iparvidéken akár kilenc évig is végezték ezt a kényszermunkát. Tudjuk jól, hogy a málenkij robot nem három nap vagy három hét munka volt, és nem minden esetben csak a Szovjetunió háború utáni újjáépítését szolgálta, hanem „óvintézkedés” is volt arra, hogy az ellenségnek minősített személyeket eltávolítsák az útból. Honfitársaink számára – nemtől függetlenül – ez jobb esetben is három-kilenc évnyi embertelen körülmények közötti létet és robotot jelentett, nem beszélve azokról a megaláztatásokról, amelyeket a legtöbben lelkileg sosem tudtak kiheverni.

A világháború végén a győztes felek célja már nem pusztán az ellenséges haderővel szembeni fegyveres fellépés volt, hanem megindultak a polgári lakossággal szembeni tömeges megtorlások is. Sztálin már az 1943. március 23-i Anthony Eden külügyminiszterrel – aki Churchill kormányában 1940–45 között töltötte be ezt a hivatalt - folytatott megbeszélésén leszögezte: „Magyarországot meg kell büntetni.” Néhány hónappal később pedig a brit diplomácia megkeresésére Molotov, külügyi népbiztos – akit súlyos személyes felelősség terhel a sztálini időszak terrorcselekményeiért – 1943. június 7-i válaszában a következőket írta: "A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, melyet Magyarország Németországnak nyújtott ... a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak kell viselnie, hanem kisebb, vagy nagyobb mértékben a magyar népnek is." Ebből a szemléletből adódóan ellentétben a korábbi háborúkkal, a II. világháborúban nagyobb volt a polgári halálos áldozatok száma, mint a harcban elesett katonáké. A Szovjetunió által megszállt területeken a „felszabadítás” millióknak nem a rég várt békét és áhított szabadságot hozta el, hanem a szülőföldjükről való elűzetést, elhurcolást, a több éves vagy akár több évtizedes rabságot, a kényszermunkát, és a megalázottságot. A megtorlási szándékon túl a háború alatt lerombolt országrészek újjáépítése rengeteg munkaerőt igényelt a Szovjetunióban. Mivel a világháborúban 27-30 millió fős emberveszteséget szenvedett el, igen jelentős volt a munkaerőhiánya. Bár az embertelen körülmények miatt számos áldozatot követelt a kényszermunka, az elsődleges cél nem a foglyok szisztematikus kivégzése, hanem a háborúban elpusztult országrészek újjáépítése volt.

A málenkij robotra elhurcoltak szabadon engedésére az 1947-es párizsi békeszerződés aláírását követően volt lehetőség. A magyar hatóság nem igazán készült fel a visszatérő Gulág-foglyok fogadására. Az ávósok még a határon is vacilláltak, hogy beengedjék-e az egykori rabokat. A hazatérők a kommunista magyar kormányoktól semmiféle segítséget sem kaptak, sőt évtizedeken át rendes munkára sem volt esélyük, megbélyegzettek voltak, és csak barátaik és ismerőseik jóindulata révén élték túl ezeket a nehéz éveket. A legrosszabb pedig az volt, hogy évtizedekig hallgatniuk kellett, és senkinek nem beszélhettek a megélt borzalmakról. A kommunizmus idején ugyanis tabu volt a Gulág, s csak a kilencvenes évektől kapott nyilvánosságot ez a téma. 1946 és 1949 között a Debrecenben felállított Hadifogolyátvevő Bizottság statisztikája szerint körülbelül 207 000 hadifogoly tért vissza Magyarországra, de az ő későbbi sorsukat az 1989-es rendszerváltozásig a hallgatás, a hátrányos megkülönböztetés és a feledés árnyékolta be. A történések feltárása a mai napig tart.

Ezen a jeles napon arra a körülbelül 1 millió magyar honfitársunkra gondolunk, akiket 1944 őszétől többéves kényszermunkára hurcoltak el a Szovjetunióba, illetve akiket a II. világháború után 5-25 évre száműztek a Gulág rabtelepeire. Ezen a napon előttük adózunk tisztelettel, mert életüket adták vagy szabadságukat kellett évekre feláldozniuk a hazáért, magyarságukért. Származásuk vagy politikai, vallási meggyőződésük miatt emberi és polgári jogaiktól megfosztva idegenben, hazájuktól és szeretteiktől több ezer kilométerre, embertelen és megalázó körülmények között kellett fogságot elszenvedniük és kényszermunkát végezniük.

A dokumentálás hiányosságai, az eltussolás és a túlélők hallgatásra kényszerítése miatt az elhurcoltak létszáma bizonytalan, de több százezer magyarországi áldozatról van szó, akiket emberhez méltatlan módon tartottak fogva és kegyetlenül dolgoztattak. Az óriási termelési irányszámok, az őrök brutalitása, az éhezés és a fagyos időjárás miatt a deportáltak 30-40%-a bizonyosan meghalt, de voltak olyan magyar vagy magyarlakta települések, ahol az onnan elhurcoltak 60%-a veszett oda.

Az embertelen körülmények következtében megközelítően 300 000 honfitársunk veszíthette életét a Szovjetunióban. A foglyok többségének halálát nem lehet dokumentálni, mert a gyűjtőtáborokban vagy a kiszállítás közben haltak meg. A gyűjtőtáborokban minden képzeletet felülmúló embertelen körülmények, hiányos táplálkozás és öltözködés, az egészségügyi ellátás elégtelen volta miatt tömegesen haltak meg a foglyok fertőző betegségekben, éhhalált szenvedtek, megfagytak, agyonverték őket, vagy öngyilkosok lettek. A menekülni próbálókat agyonlőtték. A halottakat jelöletlen tömegsírba temették, vagy csupán szeméttel fedték be. A halottakat az utcáról, lakásukról elhurcolt civilekkel „pótolták”.

A közel 4 000 lágerben mintegy 4,2 millió külföldi foglyot dolgoztattak, amelyekből a magyarok száma akár az 1 millió főt is elérhette.

Már 1944 előtt is került néhány száz magyar ezekbe a táborokba, ők csaknem kivétel nélkül emigráns kommunisták voltak. A második világháború alatti és utáni Magyarország területéről egy 1949-es szovjet összefoglaló jelentés szerint mintegy 1 millió embert hurcoltak a Szovjetunióba, ahonnan átlagosan 28 hónapos kényszermunka után térhettek csak haza, ha az embertelen körülmények között sikerült túlélniük a megpróbáltatásokat.

Egy 1949-es szovjet összesítés a magyar foglyok számát 534 539-ben adta meg. Harmaduk volt civil, de ebben nincsenek benne azok, akik még a gyűjtő- és tranzittáborokban, valamint a kiszállítás közben meghaltak és a Don mentén 1943 januárjában fogságba esett és elpusztult több tízezer magyar katona sem, így a foglyok száma 600-700 000 lehetett. Más becslések szerint számuk elérhette akár az 1 milliót is. A legtöbb túlélő 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is Magyarország területére, mivel otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került.

A kivégzettek, az éhezésben, betegségekben elpusztultak száma becslések szerint mintegy 200 ezerre tehető. A kényszermunkások között különösen tragikus sors jutott a politikai elítélteknek, az ő helyzetük 1949-től vált súlyossá, ekkor hozták létre ugyanis a Gulágon belül a politikai elítéltek koncentrációs táborait. Az ezekben raboskodó mintegy 85 000 magyar elítéltből csak 5-6 000 élte meg a szabadulást, ők zömmel 1953-ban kerültek haza, de a szovjet rehabilitációig itthon is politikai ellenségként kezelték őket.

Hazai és külföldi vonatkozású események, szokások

.

Kapcsolódó népszokások, tevékenységek, ünnepek

.

Források

Világirodalmi lexikon 14. kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992.

Világirodalmi kisenciklopédia II. (M–Z). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos, Budapest, Gondolat, 1976. 394–395. o.

Lukács György: Szolzsenyicin regényei / Iván Gyenyiszovics egy napja, Új Symposion, Újvidék, 1970. (Symposion füzetek)

Lukács György: Szolzsenyicin-tanulmányok, Európa, Budapest, 1990. (Mérleg)

Domonkos László: Lélek és szögesdrót - Szolzsenyicin, magyar ecsettel, Időjel, Pilisvörösvár, 2018.

Bognár Zalán: Hadifogoly-gyűjtőtáborok Magyarországon 1944-1945, Argumentum kiadó, 2010.

Bognár Zalán: Malenkij robot, avagy … In: Háború, hadsereg, összeomlás. Magyar politika, katonapolitika a második világháborúban (Szerk.: Markó György). Budapest, Zrínyi Kiadó 2005. 181-190. o.

Bognár Zalán: MALENKIJ ROBOT avagy a polgári lakosság tömeges elhurcolása Magyarországról szovjetunióbeli kényszermunkára 1944/45-ben, különös tekintettel a németként deportáltakra, http://gulag.hu/images/Malenkij_robot-Bognar_Zalan.pdf (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

Varga Éva Mária: Magyar hadifoglyok és internáltak a Szovjetunióban az oroszországi levéltári források tükrében (1941-1956) Doktori disszertáció, ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, Budapest, 2008. 116. o.

Stark Tamás: Magyar foglyok a Szovjetunióban. Lucidus Kiadó, Budapest, 2006.

Németh István: Furcsa számháború. Élet és Tudomány, LIV. évf. 28. sz. (1999. júl. 9.)

Tóth Gábor: „Az eltávolítás haladéktalanul végrehajtandó” - deportálások Kárpátalján a második világháború idején, KMMI-füzetek 2009, Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, KMMI-füzetek V.

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/hadifoglyok-irjak-hadifogolysors-a-masodik-vilaghaboruban-AA64/taborok-a-szovjetunioban-nyugat-europaban-magyarorszagon-ACE6/munkataborok-AD83/szovjet-munkataborok-AD84/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://magyarnemzet.hu/belfold/ma-van-a-szovjetunioba-elhurcoltak-emleknapja-7525982/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://malenkij.hu/a-malenkij-robot (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

Magyar katolikus lexikon > M > malenkij robot (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://lexikon.katolikus.hu/M/malenkij%20robot.html (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://web.archive.org/web/20150402123920/http://www.historia.hu/archivum/2006/0605_01.htm (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://mek.oszk.hu/12500/12547/12547.pdf (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://divany.hu/kultbait/2020/12/11/alekszandr-szolzsenyicin/?fbclid=IwAR3NpZhQ7PdKwmIvWcixcv-Gw0qah-IbhcJ9jBEEQZHhynUi0zc-D0BHblk (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://magyarnarancs.hu/konyv/szolzsenyicin_szabadsaga_-_i_resz-69514/?pageId=23 (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://magyarnarancs.hu/konyv/szolzsenyicin_szabadsaga_-_ii_resz-69572 (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://neb.hu/hu (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://mnm.hu/sites/default/files/publications/a_polol_bugyrai_tanari_kezikonyv.pdf (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://neb.hu/asset/phpOybuCb.pdf (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.parlament.hu/-/1953-ban-ezen-a-napon-1500-politikai-elitelt-erkezett-haza-a-szovjetuniobol (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
Nagy András
"... Dobszóra elsöpört a fúvós zivatar" a sztálini munkatáborokba (részlet)
Megnyitás
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
Dupka György
Kárpátaljai magyar nők a Gulágon (részlet)
Megnyitás
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
Petrusák János
Gutléber Magda: A SZÍVEM IS FÁJDALMASAN DOBOG..
Megnyitás
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
Málenkij robot emlékhely
Megnyitás
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
Albert Mária
Rettenthetetlen angyal - újságcikk
Megnyitás
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
CCCP kitűző
Megnyitás
Megemlékezés játékosan
A variáns
1-4. évfolyam
21-32 Fő
405 Perc
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
Helytállás nehéz időkben
A variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
720 Perc
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
"Túlélni a Gulagot"
A variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
770 Perc
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
Rabok útján kicsikkel
B variáns
1-4. évfolyam
21-32 Fő
650 Perc
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
"Eljöttek értem"
B variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
1140 Perc
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
Emlékjelek - elszakítva a hazától
B variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
900 Perc
November 25.
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja