Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
Kiemelt magyar ünnepek

Az I. világháború végén Magyarország a vesztes országok közé tartozott. A Magyarország sorsáról döntő 1920-as, trianoni békediktátum értelmében az ország területének több mint kétharmadát, lakosságának több mint felét elveszítette. Több millió magyar került az államhatáron kívülre, és még ma is milliós nagyságrendben élnek magyarok a szomszédos államok területein. A magyar országgyűlés 2010-ben emiatt iktatta törvénybe a Nemzeti összetartozás napját, ami azt fejezi ki, hogy államhatároktól függetlenül minden magyar a nemzet része. A jeles napot június 4-én ünnepeljük.



Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Diákoknak szóló változat

A nemzeti összetartozás napját a trianoni békeszerződés napján, június 4-én tartjuk.

Az 1914-1918 között zajló I. világháborúban Magyarország (még mint Osztrák-Magyar Monarchia) a Német birodalom oldalán vett részt, és így a vesztes országok közé tartozott. Magyarország területén számos kisebbség élt akkoriban. Több szomszédos ország ráadásul komoly, hazánk rovására történő területi ígéretet kapott a győztes hatalmaktól a háborús részvételért cserébe. A győztesek politikai-stratégiai szempontjaik alapján ráadásul eleve több, kisebb, szétszabdalt állam „megalakulásában” voltak érdekeltek a térségben. Ennek két okát is szokás említeni: egyrészt ezzel az újdonsült „szomszédok” között állandósítottak egy nemzeti alapú konfliktust, másrészt pedig nem maradt olyan közép-kelet-európai birodalom, amely vetélytársa lehetett volna bármely nyugati országnak.

A felsorolt körülmények fényében sejthető volt, hogy Magyarország csak komoly áldozatok, többek közt területi veszteségek árán fog tudni kijönni a háborút lezáró békeszerződésekből. Az a határrendezési tervezet azonban, ami az ország területének több mint kétharmadára, lakosságának pedig több mint felére vonatkozóan az országtól való elszakítást és szomszédos államokhoz tartozást irányozta elő, rendkívül eltúlzott és a mi szempontunkból felháborítóan igazságtalan volt. A magyar békeküldöttség elnöke, gróf Apponyi Albert kompromisszumos megoldásokat, például népszavazásokat ajánlva védőbeszédében minden követ megmozgatott a határrendezés tervezetével szemben. A döntés azonban ekkor már valószínűleg megszületett a győztesek részéről, de legalábbis kellőképpen el voltak már kötelezve a velük szövetséges román, szerb és csehszlovák felek irányába. Egyedül Sopron és környéke vonatkozásában sikerült később elérni, hogy 1921 decemberében népszavazás döntsön arról, hogy Ausztriához, vagy Magyarországhoz szeretnének-e tartozni. Azzal, hogy végül Magyarország mellett döntöttek, Sopron elnyerte a „hűség városa” címet. Ezzel a magyar szempontból kétségkívül örömteli fejleménnyel együtt is tény, hogy nem sikerült érdemi változást elérni. A magyar szempontból tragikus békediktátumot a közélet egy kevésbé meghatározó alakja, Drasche-Lázár Alfréd, valamint Benárd Ágost népjóléti miniszter látták el kézjegyükkel. Utóbbi, a békeszerződés tartalma elleni szimbolikus tiltakozásul állva írta alá a dokumentumot.
Trianon kapcsán azóta is gyakran felmerülő kérdés, hogy mi lett volna, ha nem írjuk alá a szerződést. Valószínűsíthető, hogy a békediktátum aláírásának megtagadása - még az említett, abban foglalt vállalhatatlan következmények ellenére is – valószínűleg még nagyobb károkat okozott volna hazánknak, mint például:

- a győztes hatalmak hadifogolytáboraiban lévő magyar katonák hazatérésére szinte semmilyen esély nem lett volna;

- az ország által kiadott útleveleket, úti okmányokat, iratokat külföldön nem fogadták volna el, a magyar állampolgárok nem utazhattak volna külföldre;

- megszűnt volna a külkereskedelem;

- a külföldön lévő összes állami vagyon zár alá került volna;

- az ország fizetőeszközét, a koronát, sehol nem fogadták volna el;

- a magyar posta által kiadott bélyeggel ellátott küldeményeket nem továbbították volna külföldön.

Összességében tehát az ország minden bizonnyal egy teljesen elszigetelt, életképtelen állammá vált volna.

A győztes nyugati nagyhatalmak (Franciaország, USA, Nagy-Britannia, Olaszország) részéről az egyik hangoztatott cél az etnikai homogenitás volt, vagyis hogy az államokat túlnyomórészt a saját nemzetiségű polgárai lakják. Ez az akkori Magyar Királyságról – mint egyébként a nagy területű, sok évszázada létező birodalmakról – valóban nem volt elmondható: hazánkban sok kisebbség élt. A határrendezés azonban ezt a feszültséget nem oldotta fel. A trianoni határok értelmében Magyarország valóban egységes, magyarok lakta országgá vált, ám így a szomszédos országok népessége vált vegyessé. Ráadásul több esetben az alapvető etnikai szempontok sem érvényesültek: több, szinte teljesen magyarok által lakott, és közvetlenül a trianoni határon fekvő terület is a szomszédos államokhoz került, így többek között Csallóköz Csehszlovákiához, a Partium nevű terület pedig Romániához. Ezek mögött a nyilvánvaló igazságtalanságok mögött elsősorban a szomszédos államok ipari-gazdasági szempontjai (mint például a vasúthálózat) bizonyultak döntőnek. Számos eset mutatja a helyzet abszurditását: Sátoraljaújhelynek például kizárólag a település szélén található vonatmegállója került Szlovákiához 113 lakossal, a város majdnem egésze Magyarországon maradt. A máig magyarok lakta Szelmenc települést pedig egészen bizarr módon vágja félbe jelenleg is az ukrán-szlovák határ.

Akár a nyersanyagforrások aránya, akár a vasúthálózat szerkezete, vagy a kihasználatlan budapesti ipari központok felől szemléljük, elképesztő gazdasági csapás érte ezzel akkor az országot. A jeles napunk kapcsán azonban elsősorban az államhatáron túlra száműzött honfitársaink sorsa a lényeges. A békediktátum értelmében több mint 10 millió ember került a határon túlra. Számítások szerint legalább harmaduk, 3,3 millió volt magyar. Bár a szomszédos országokban a magyarok létszáma 1920 óta mára jelentősen csökkent, jelenleg is milliós nagyságrendben élnek ott honfitársaink. Kis túlzással elmondhatjuk magunkról, amit nem sok nemzet: hogy önmagunkkal vagyunk határosak.

Ez a történelmi előzmény és körülmény az, ami életre hívta a 2010-ben, a magyar országgyűlés által törvénybe iktatott Nemzeti összetartozás napját, ami azt fejezi ki és deklarálja, hogy államhatároktól függetlenül, éljen bárhol is, minden magyar a nemzet része. Célja továbbá annak erősítése, hogy mindenki tisztában legyen a magyarságnak ezzel a példátlan helyzetével, valamint, hogy Erdélyben, Felvidéken, vagy a Délvidéken járva magyar szót hallva ne lepődjünk meg: bizony az ott élő lehet, hogy éppen annyira magyar, mint mi magunk.

A jeles napot nem is lehetett kérdés, hogy június 4-re, az ország szétszakításának évfordulójára tűzték ki. A 100 éves évfordulón vélhetően több helyen is nagy tömegek részvétele mellett, változatos programokkal emlékeztünk volna meg a trianoni eseményekről, azonban a koronavírus járvány ezt megakadályozta. A Parlament mellett lévő Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét is ekkor adták volna át, ám a vírus miatt ez csak augusztus 20-án történt meg.

Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Pedagógusoknak szóló változat

A nemzeti összetartozás napját, a trianoni békeszerződés napján, június 4-én tartjuk.

Magyarország az 1914-1918 között zajló I. világháborúban az Osztrák-Magyar monarchia tagjaként a Német birodalom oldalán, a végül vesztes oldalon vett részt. Hazánk területén ebben az időben számos, jelentős arányt képviselő kisebbség (pl. német, román, szlovák) élt. A velünk szomszédos országok azonban éppen az antant oldalán, ellenünk vettek részt a háborúban, ráadásul mindezért ezért komoly, a hazánk rovására történő területi ígéretet is kaptak a nyugati hatalmaktól. Mindezek mellett a győztesek, stratégiai szempontjaik alapján is eleve több, kisebb, szétszabdalt állam „létrejöttében” voltak érdekeltek a térségben. Ennek két okát is szokás említeni: egyrészt ezzel az újdonsült „szomszédok” között állandósítottak egy nemzeti alapú konfliktust; másrészt pedig nem maradt olyan közép-kelet-európai birodalom, amely vetélytársa lehetett volna bármely nyugati országnak.

Az említett szempontok tükrében borítékolható volt, hogy Magyarország jelentős területi veszteségek és egyéb komoly áldozatok nélkül nem fogja a háborút lezáró békediktátumokat megúszni. Az a tervezet azonban, ami az ország területének több mint kétharmadára, lakosságának pedig több mint felére vonatkozóan az országtól való elszakítást, és a szomszédos államokhoz csatolást irányozta elő, felháborítóan igazságtalan és eltúlzott volt. A magyar békeküldöttség elnöke, gróf Apponyi Albert védőbeszédében – melyben az összes jelentős szempontot igyekezett felsorakoztatni a határrendezés tervezetével szemben, kompromisszumos megoldásokat, (például településenkénti népszavazásokat) kínálva – így fogalmazott: „…ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy nem ne haljon meg.” A grófról és a beszédről egy rövidfilm is készült A beszéd – Apponyi a magyar ügy védelmében címmel. A döntés legfőbb irányai azonban már vélhetően 1919 nyarán megszülettek a győztesek részéről, vagy legalábbis kellőképpen el voltak már kötelezve a velük szövetséges román, szerb és csehszlovák felek irányába. 1919 szeptemberében már kisebbségi egyezményeket is kötöttek a környező országokkal, melyben lefektették, hogy minden polgárt törvény előtti egyenlőség, szabad nyelvhasználat, és vallási, oktatási téren önálló helyi önkormányzat és szintén a saját nyelven való tanulás joga illet meg. Az elmúlt száz év sajnos bebizonyította, hogy ezekben az esetekben a szerződések betartatása nem volt annyira szigorú, mint például velünk szemben.

Az eredeti szerződés-tervezethez képest egyedül Sopron és környéke vonatkozásában sikerült később elérni, hogy 1921 decemberében népszavazás döntsön arról, hogy Ausztriához, vagy Magyarországhoz szeretnének-e tartozni. Azzal, hogy végül Magyarország mellett döntöttek, Sopron elnyerte a „hűség városa” címet. Ezzel az apró, magyar szempontból pozitív fejleménnyel együtt is tény, hogy nem sikerült érdemi változást elérni. A magyar szempontból tragikus békediktátumot a magyar közélet másodvonalához tartozó Drasche-Lázár Alfréd, valamint Benárd Ágost népjóléti miniszter írták alá 1920. június 4-én 16:32-kor a franciaországi versailles-i Trianon kastélyban. Utóbbi, a békeszerződés tartalma elleni szimbolikus tiltakozásul állva írta alá a dokumentumot.

Az új határok meghatározása során a nyugati nagyhatalmak részéről a legfőbb hangoztatott elv és cél az etnikai homogenitás volt, vagyis, hogy az államokat túlnyomórészt a saját nemzetiségű polgárai lakják. Ez az akkori Magyar Királyság területén – mint egyébként a nagyterületű, sok évszázada létező birodalmak esetében – kétségkívül nem állt fenn: sok kisebbség élt hazánkban. Azonban a határrendezés ezt a feszültséget a legkevésbé sem oldotta fel. A trianoni határok értelmében Magyarország kétségkívül homogénné vált, ám így a szomszédos országok, Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia népessége vált vegyessé. Ráadásul számos térség esetében az etnikai szempontok ennél még egyértelműbben nem érvényesültek: több, szinte teljesen magyarok által lakott, és közvetlenül a trianoni határon fekvő terület is a szomszédos államokhoz került, többek között Csallóköz Csehszlovákiához, Partium pedig Romániához. Ezek mögött a nyilvánvaló igazságtalanságok mögött elsősorban az ipari-gazdasági szempontok (mint például a vasúthálózat) írták felül az etnikai kritériumokat. A nyugati antant hatalmak (USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország) mindenekelőtt a háborúban szövetséges, velünk szomszédos államok – és persze saját – érdekeit igyekeztek szem előtt tartani, a mi kárunkra.

Akár a nyersanyagforrások aránya, akár a vasúthálózat, vagy a kihasználatlan budapesti ipari központok felől szemléljük, elképesztő gazdasági csapás érte ezzel akkor az országot. A jeles nap kapcsán azonban elsősorban az államhatáron túlra száműzött honfitársaink sorsát vizsgáljuk. A békeszerződés értelmében a több mint 10 millió határon túlra kerülő embernek számítások szerint legalább a harmada, 3,3 millió volt magyar. Bár a szomszédos országokban a magyarok létszáma 1920 óta mára jelentősen csökkent, még ma is milliós nagyságrendben élnek ott honfitársaink. Kis túlzással elmondhatjuk magunkról, amit rajtunk kívül nem sok nemzet: hogy önmagunkkal vagyunk határosak.

Ez a történelmi előzmény és körülmény az, ami életre hívta a 2010-ben, a magyar országgyűlés által törvénybe iktatott Nemzeti összetartozás napját, ami azt fejezi ki, hogy államhatároktól függetlenül minden magyar a nemzet része:

 „3. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ebből kiindulva az Országgyűlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására.”

A jeles napot nem is lehetett kérdés, hogy június 4-re, az ország szétszakítását deklaráló békediktátum aláírásának évfordulójára tűzték ki. A jeles nap célja a fent említetteken túl, hogy a Trianont megelőző eseményeket és a békeszerződés következményeit mindenki, de különösen a fiatalság mélyebben megismerje, valamint, hogy a külhoni magyarság helyzetének mélyebb megértése erősítse a nemzeti összetartozás érzését.

Trianon 100. évfordulójára Budapest szívében, közvetlenül az Országház mellett épült meg a Nemzeti Összetartozás Emlékhelye, a történelmi Magyarország valamennyi települését belevésve a két oldalt húzódó gránitfalakba. Az emlékhelyet eredetileg a 100. évfordulón nyitották volna meg ünnepélyes keretek között, ám a ’Covid19’ vírushelyzet miatt sem erre, sem számos egyéb nagyszabású megemlékezésre sajnálatos módon nem kerülhetett sor olyan formában, ahogy az megszokott körülmények között minden bizonnyal megtörtént volna. A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét végül augusztus 20-án nyitották meg.

Ajánlott irodalom

József Attila Nem Nem Soha című verse

Juhász Gyula Trianon cím verse

Források

https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/a-nemzeti-osszetartozas-napja (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://zanza.tv/tortenelem/magyarorszag-ket-vilaghaboru-kozott/trianon (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/trianon-100-miert-irta-ala-magyarorszag-a-bekeszerzodest (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://trianon100.hu/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.youtube.com/watch?v=IR-8Ioyok-A (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.youtube.com/watch?v=ipQ7lzBvgdk (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.youtube.com/watch?v=yXnelZyOyFE (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.magyaridok.hu/velemeny/csaknem-szaz-eve-betartatlan-szerzodesek-3238601/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
A második bécsi döntés
Megnyitás
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
Művészek az összetartozásról - 1. rész
Megnyitás
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
Wass Albert
Hontalanság hitvallása
Megnyitás
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
A trianon előtti Magyarország egyik határköve
Megnyitás
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
Versailles
Megnyitás
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
Mezey Katalin
Határaink
Megnyitás
"Mindig gondoljunk reá"
A variáns
1-4. évfolyam
21-32 Fő
485 Perc
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
Ismerd meg játékosan a Kárpát-medence nemzeti és kulturális értékeit!
A variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
535 Perc
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
Utazások a Kárpát-medencében
A variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
785 Perc
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
"Mert soha nem lehet feledni..."
B variáns
1-4. évfolyam
21-32 Fő
690 Perc
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
A nemzeti összetartozás pillérei - néphagyományok, mesterségek
B variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
835 Perc
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja
Ismerjük meg és elevenítsük fel híres magyar személyiségek életét!
B variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
775 Perc
Június 4.
A nemzeti összetartozás napja