Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
Történelmi emlékezet

A holokauszt magyarországi áldozatairól a magyar kormány 2000-ben hozott határozata alapján minden év április 16-án emlékezünk meg. Hivatalos megemlékezéseket legelőször 2001-ben tartottak. Azért erre a napra esett a választás, mert 1944-ben ezen a napon kezdődött meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítása Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. A holokauszt kifejezés alatt legáltalánosabban a második világháború alatt a náci Németország nemzetiszocialista kormánya és szövetségeseik által végrehajtott népirtást értjük, amelynek a megszállt területeken körülbelül hatmillió európai, köztük közel hatszázezer magyarországi zsidó származású ember esett áldozatául.

Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Diákoknak szóló változat

A holokauszt görög eredetű szó, „teljesen elégő áldozatot” jelent. A holokauszt kifejezésen legáltalánosabban a második világháború alatt a náci Németország nemzetiszocialista kormánya és szövetségeseik által végrehajtott népirtást értjük, amelynek a megszállott területeken körülbelül hatmillió európai, köztük közel hatszázezer magyarországi zsidó származású ember esett áldozatául.

A magyar kormány 2000-ben hozott egy határozatot, amely alapján a holokauszt magyarországi áldozatairól minden év április 16-án emlékezünk meg. Hivatalos megemlékezéseket legelőször 2001-ben tartottak. Azért erre a napra esett a választás, mert 1944-ben ezen a napon kezdődött meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítása Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján.

A hazai zsidóság történetében fontos mérföldkő volt, amikor 1867-ben, a kiegyezés évében Andrássy Gyula miniszterelnök felterjesztésével a magyarországi zsidóság teljes egyenjogúságot kapott. Azonban az első világháborút követően az 1920. szeptember 26-án megjelent, a numerus clausus néven ismert törvénnyel kezdetét vette egy többlépcsős folyamat. Az 1938. május 29-én hatályba lépő első, az 1939. május 5-én kihirdetett második, majd 1941-től a harmadik zsidótörvény korlátozta előbb vallási, majd etnikai alapon a tanulási, illetve a munkavállalási és házassági lehetőségeiket.

A holokauszt első, magyar zsidókat is érintő tömegmészárlása 1941. augusztus 27-28-án, az ukrajnai Kamenyec-Podolszkijban történt, ahol a német nemzetszocialista párt katonai és védelmi alakulata, az SS, 23.000, többségében Magyarországról kitoloncolt zsidót végzett ki. Az SS a történelem egyik leghírhedtebb, legkegyetlenebb szervezete, melynek alakulatai sokszor indokolatlanul, öncélúan kegyetlenkedtek a megszállt területek lakosaival és a koncentrációs táborok lakóival. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után –elveszítve önrendelkezését – a Sztójay-kormány háborús szövetségesei nyomására zsidóellenes jogszabályokat alkotott meg. Elrendelték a sárga csillag viselését és a zsidók lakásainak igénybevételét. A gettósításról szóló rendelet 1944. április 28-án jelent meg. Ez azt jelentette, hogy a községek és falvak kis létszámú zsidóságát – nemre és korra való tekintet nélkül – összegyűjtötték, és egy közeli nagyvárosba, vagy annak határában felállított gettóba, és onnan marhavagonokban gyűjtőtáborba szállították. Ezek a legtöbb esetben téglagyárak voltak. A városi zsidó közösségeket legtöbbször egy elkerített városrészben kialakított gettóban zsúfolták össze. A gettókat a zsidók által sűrűn lakott negyedekben, vagy a leginkább elhagyatott környéken jelölték ki.

A tömeges deportálások - amin a nácik által alsóbbrendűnek minősített emberek millióinak koncentrációs táborokba hurcolását értjük -, 1944. május 15-én országszerte megkezdődtek. A budapesti gettót 1944 novemberében állították fel, így azoknak is oda kellett költözniük, akik addig az úgynevezett csillagos házakban éltek. Ezek azok a bejáratuknál hatágú sárga csillaggal jelölt lakóházak, amelyekbe a zsidók kénytelenek voltak átköltözni a saját otthonaikból. A zsidódeportálások egyik fő szervezője Adolf Eichmann német SS főtiszt volt. Az ő irányítása alatt 473.000 vidéki zsidót hurcoltak haláltáborokba, így nem véletlenül nevezik őt a Harmadik Birodalom - azaz a náci Németország - fő hóhérjának. Jóllehet, már tudható volt, hogy a németek katonai helyzete folyamatosan romlik, Auschwitzba így is naponta négy szerelvény, összesen 147 vonat indult.

A normandiai partraszállás után, 1944. július 6-án Horthy Miklós kormányzó leállította a budapesti zsidóság elhurcolását. Az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után Szálasi Ferenc Nyilaskeresztes Pártja került hatalomra, a deportálások újra megkezdődtek. Novemberben és decemberben mintegy 50.000 zsidót vittek Németországba. A deportálások következtében Magyarországon a vidéki zsidóság túlnyomórészt megsemmisült, a Budapesten élők közül pedig csak mintegy százezer ember menekült meg.

Az emléknapon nemcsak a népirtás hatszázezer zsidó és több ezer roma áldozatáról emlékezünk meg, de azokról az emberekről is, akik saját életük kockáztatásával is segíteni próbáltak üldözött embertársaikon. Az embermentők között voltak papok, szerzetesek, katonák, civilek, külföldi diplomaták, befolyásos emberek és egyszerű, hétköznapi hősök is.

A magyar kormány 1999-ben határozott a Holokauszt Emlékközpont megalapításáról, 2002-ben pedig arról, hogy ezt a nemzeti emlékhelyet a budapesti Páva utcában építik fel.

Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Pedagógusoknak szóló változat

A holokauszt (görögül holokauszton) szó „teljesen elégő áldozatot” jelent, és a Septuagintából ered, amely az Ószövetség legrégebbi ismert görög fordítása. A holokauszt kifejezésen legáltalánosabban a második világháború alatt a náci Németország nemzetiszocialista kormánya és szövetségeseik által végrehajtott népirtást értjük, amelynek a megszállott területeken körülbelül hatmillió európai, köztük közel hatszázezer magyarországi zsidó származású ember esett áldozatul.

A holokauszt magyarországi áldozatairól a magyar kormány 2000-ben hozott határozata alapján minden év április 16-án emlékezünk meg. Hivatalos megemlékezéseket legelőször 2001-ben tartottak. Azért erre a napra esett a választás, mert 1944-ben ezen a napon kezdődött meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítása Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján.

A hazai zsidóság történetére visszatekintve fontos mérföldkő volt, hogy a kiegyezés évében, 1867-ben Andrássy Gyula miniszterelnök felterjesztésével megvalósult a magyarországi zsidóság teljes egyenjogúsága. További pozitívumot jelentett, amikor 1895-ben az izraelita felekezetet az állam hivatalosan elismert vallásnak nyilvánította, és így a többi „bevett” vallással egyenragúvá vált. Az ezeket követő újabb törvények már más irányvonalhoz tartoztak Az első világháborút követően 1920. szeptember 26-án megjelent a numerus clausus néven ismert törvény, amely előírta az országban élő „népfajok, nemzetiségek” számára, hogy a legnagyobb presztízsű egyetemeken nem tanulhatnak nagyobb arányban, mint amekkora részarányuk az összlakosságon belül van. Ez az intézkedés a zsidóságot kiemelten sújtotta, majd az ellehetetlenítésnek ezt az irányát követte az 1938. május 29-én hatályba lépő első zsidótörvény is. Kimondta, hogy a sajtó-, az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara tagjainak, illetve az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehet izraelita vallású. 1939. május 5-én kihirdették a második zsidótörvényt, amely már etnikai alapon zsidónak minősítette azt, akinek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású volt, és 6%-ban maximalizálta arányukat a szellemi foglalkozásokban. Közigazgatási és igazságügyi szerveknél, valamint középiskolákban megtiltotta a zsidó származásúak alkalmazását, így tartva távol őket az értelmiségi pályáktól. 1941-től a harmadik zsidótörvény értelmében pedig már a házasságot is megtiltották zsidók és nem zsidók között.

A holokauszt első, magyar zsidókat is érintő tömegmészárlása 1941. augusztus 27-28-án az ukrajnai Kamenyec-Podolszkijban történt, ahol a német SS alakulat 23.000, többségében Magyarországról kitoloncolt zsidót végzett ki. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Sztójay-kormány – német nyomásra – sorra hozta a zsidóellenes jogszabályokat. Elrendelték a sárga csillag viselését és a zsidók lakásainak igénybevételét. A gettósításról szóló rendelet 1944. április 28-án jelent meg, melynek értelmében a kisebb települések zsidó lakosságát – nemre és korra való tekintet nélkül – összegyűjtötték és egyszerű marhavagonokban táborokba szállították.

A tömeges deportálások országszerte a nagyvárosokban is 1944. május 15-én kezdődtek. Hivatalosan a zsidókat „munkaerő-kölcsönzés” indokával vitték Németországba. Ennek ellenére mozgássérültek, elmebetegek, fogyatékkal élők, hadirokkantak, súlyos betegek, magatehetetlen öregek, csecsemők is a vagonokba kerültek. Erre az ellentmondásra a válasz mindig ugyanaz volt: a családszerető zsidók sokkal jobban dolgoznak, ha szeretteik is velük vannak. Júniusban elrendelték, hogy Budapest lakosait elkerített, úgynevezett „csillagos házakba” zsúfolják össze, családonként egy szobába helyezve őket. Ezek azok a bejáratuknál hatágú sárga csillaggal jelölt lakóházak, amelyekbe egy rendelet értelmében a zsidók kénytelenek voltak átköltözni a saját otthonaikból. A budapesti gettót 1944 novemberében felállították, így a csillagos házak lakóinak is oda kellett költözniük, és emiatt az ezekre a házakra vonatkozó szabályok érvényüket vesztették. A zsidódeportálások egyik fő szervezője, az SS főtiszt, Adolf Eichmann által irányított csapatok 473.000 vidéki zsidót hurcoltak haláltáborokba, így nem véletlen nevezik őt a Harmadik Birodalom fő hóhérjának. Jóllehet, már tudható volt, hogy a németek katonai helyzet folyamatosan romlik, Auschwitzba így is naponta négy szerelvény, összesen 147 vonat indult.

A normandiai partraszállás után, 1944. július 6-án Horthy Miklós kormányzó leállította a budapesti zsidóság elhurcolását. Az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után Szálasi Ferenc Nyilaskeresztes Pártja került hatalomra. Újra megindultak a deportálások, így novemberben és decemberben mintegy 50.000 zsidót vittek Németországba.

Október 20-tól a lezárt csillagos házak lakói közül a 16 és 60 év közötti férfiakat és a 16 és 40 év közötti nőket szisztematikusan sorozták. Előfordult, hogy 80 éves, beteg öregeket vagy gyerekeket is elvittek. Ezeket az embereket árokásó századokba szervezték, és a Budapest környéki védművek kialakításán dolgoztatták. A nélkülözések és az őrszemélyzet brutalitása miatt az árokásók közül sokan meghaltak.

November 6-án elindultak a halálmenetek, amelyek során az árokásó századok egy részét, és a csillagos házakból összegyűjtött további ezreket nyugatra hajtották. A szövetséges légi fölény következtében ekkorra már nem állt rendelkezésre megfelelő vasúti kapacitás, ezért a kimerült, beteg embereket az országúton gyalogmenetekben hajtották Hegyeshalom felé. A tervek szerint egy menetelő csoport nyolc nap alatt érte el a német (osztrák) határt. Az erejüket vesztett lemaradókat és az elfogott szökevényeket kivégezték. Mire egy-egy halálmenet elérkezett a magyar-osztrák határra, az életben maradt deportáltaknak általában jártányi erejük sem maradt, pedig ott erődítési munka, majd koncentrációs tábor várta őket.

A deportálások következtében Magyarországon a vidéki zsidóság túlnyomórészt megsemmisült, a Budapesten élők közül pedig csak mintegy százezer ember menekült meg.

Az emléknapon nemcsak a népirtás hatszázezer zsidó és több ezer roma áldozatáról emlékezünk meg, de azokról az emberekről is, akik saját életük kockáztatásával is segíteni próbáltak üldözött embertársaikon. Az embermentők között voltak papok, szerzetesek, katonák, civilek, külföldi diplomaták, befolyásos emberek és egyszerű, hétköznapi hősök is. Sokak számára ismert két női hős: a pápánál személyesen közbenjáró, és mintegy 20.000 szlovákiai zsidó megmenekülését kiharcoló Slachta Margit, és a Bokréta utcai munkásnőotthonban zsidókat rejtegető - és ezért a Dunaparton agyonlőtt - Salkaházi Sára, akit 2006-ban boldoggá avattak. Ilyen kiemelkedő egyéniség volt Reviczky Imre honvéd alezredes is, aki tömegével osztogatott behívóparancsokat a bajbajutottaknak és így zsidók százait mentette meg az Auschwitzba való deportálástól. Később leszerelték, nyugdíját megvonták tőle, így egészen haláláig egy szénraktárban, nehéz fizikai munkából, nyomorúságos körülmények között kellett élnie. Magyar zsidók ezreit mentette meg a deportálástól az egykori svéd diplomata, Raoul Wallenberg is. Ők és névtelen társaik az embertelen körülmények ellenére kimagasló erkölcsi példát mutattak.

A magyar kormány 1999-ben határozott a Holokauszt Emlékközpont megalapításáról, 2002-ben pedig arról, hogy ezt a nemzeti emlékhelyet a budapesti Páva utcában építik fel. Ebben a különleges és egyedi építészeti környezetben található emlékhely a világ kevés, kizárólag a holokauszttal foglalkozó, állami alapítású intézményeinek egyike. 2014-ben, a magyarországi holokauszt hetvenedik évfordulójának holokauszt-emlékévet rendeztek Magyarországon.

Források

Bertényi Iván – Gyapay Gábor (1999): Magyarország rövid története. Maecenas Könyvek, Talentum Kft, Budapest.

http://epa.oszk.hu/00000/00036/00015/pdf/09.pdf (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://hdke.hu/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.degob.hu/index.php?showarticle=31 (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.evangelikus.hu/node/12284?language=sk (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
Máriássy Félix
Budapesti tavasz (Máriássy Félix, 1955, részlet)
Megnyitás
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
Perjés Klára
Arcvonások - Forgács János holokauszt túlélő
Megnyitás
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
Gyöngyössy Imre
Jób lázadása (Gyöngyössy Imre, Kabay Barna, 1983, részlet)
Megnyitás
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
Choli Daróczi József
Elvitték a cigányokat
Megnyitás
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
Konrád György
Elutazás és hazatérés (részlet)
Megnyitás
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
Koltai Lajos
Sorstalanság (Koltai Lajos, 2005, részlet)
Megnyitás
Volt egyszer egy kis zsidó...
A variáns
1-4. évfolyam
21-32 Fő
995 Perc
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
"Túlélni s emlékezni: ennyi a tét…"
A variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
1140 Perc
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
"Amikor feltűnik a ház falán a jel…"
A variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
1175 Perc
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
Emlékezzünk rájuk!
B variáns
1-4. évfolyam
21-32 Fő
1180 Perc
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
Emlékezzünk a füstbe szállt életekre!
B variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
1115 Perc
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
És meséld el fiaidnak!
B variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
1555 Perc
Április 16.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja