Június 15.
Tanévzáró
Tanévnyitó és Tanévzáró

A tanév utolsó heteiben még javában folyik a munka. A tanárok készülnek a végső osztályozásra, a diákok pedig az utolsó feleletekre és dolgozatokra tanulnak. Az utolsó hetekben tapasztalható nagyobb terhelését mindig fellélegzés követi, bármilyen is volt az év. Érdemes ilyenkor végigtekintenünk azon, hogy milyen volt a mögöttünk álló időszak szeptembertől június közepéig. Érdemes levonni a tanulságokat is. 

Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Diákoknak szóló változat

Az évzáró az iskolai élet egyik jeles alkalma. De nemcsak azért, mert ki lehet szabadulni a padokból és vár a nyári szünet, hanem többek között az oktatás folyamatát is részekre bontja. A legjobban az általános és közép szintű oktatásban látványos, de a felsőoktatásban is vannak évnyitók és évzárók. Céljuk, hogy határt vonjanak az elvégzett munkában. A tanév az oktatás folyamatának egy szakasza, keretet ad a tanulásnak. A tanévzáró tulajdonképpen a számvetés ideje, mikor végig lehet tekinteni az elvégzett munkán, és számot vethetni arról, hogy mi sikerült jól és mi kevésbé jól.

A tanévet egészen 1867-ig november 1-jén kezdték és március elejéig tartott, bár II. József kísérletet tett arra, hogy októberben kezdődjön a tanítás, de e rendelkezését halálakor eltörölte. A tanévet még a 1940-es évek közepéig egy szentmisével kezdte a tantestület és a diákság. Ezért is nevezték latinul Veni Sancte-ének az év eleji szertartást, és Te Deum-nak, azaz hálaadásnak az évet lezáró szertartást. A magyar történelem során a XIX. század közepéig döntően a keresztény egyházak tartottak fenn iskolákat, így a szokások is innen merítenek, illetve a német diákhagyományokból. Legnagyobbrészt ezekből alakultak ki a jelen kor hagyományai.

A magyar oktatás ezer éves történelme alatt számos szokás alakult ki, hogy emlékezetessé és hangsúlyossá tegye ezt a lezárást.

A Selmeci Akadémia a trianoni békediktátum miatt költözött Selmecbányáról Sopronba. A soproni diákok szertartásokkal búcsúznak a diákélettől. A búcsú első jele egy szalag, melyet az iskolától kaptak februárban és a kabátujjukra húztak rá. Ez annak a szimbóluma volt, hogy lassan búcsúznak az alma matertől. A hagyomány szerint a soproni diákok egyik tanáruk búcsúztatásának hosszát szerették volna megnövelni azzal, hogy az esti dalos szerenádjuk alatt nem egyenesen, hanem cikk-cakkban mentek az utcán. Mivel fáklyákkal a kezükben meneteltek úgy hullámozva, ahogy a szalamadrák szoktak, e tipikus menetet azóta Szalamanedernek nevezték. A helyi lakosok mécseseket tesznek az ablakaikba és ezzel búcsúznak a tanulóktól. A menet egy bálban csúcsosodik ki, ahol kezdetét veszi a mulatság. Minden valétáló, azaz búcsúzó Firmát (a végzős diák hagyományos megnevezése) az általa mentorált fiatalabb diákok külön is búcsúztatnak. Mikor éjfélt üt az óra, elindulnak a keresztgyerekek, hogy „kirugdossák“ keresztszüleiket a városból, azaz a bál helyszínétől az egykori városfal határáig üldözik őket. Végül leveszik róluk a valdent (iskolai egyenruha, melyet ünnepségeken viselnek) és kifordítva adják rájuk vissza. E hagyomány máig él májusban Sopron utcáin. Innen ered a ballagás szokása és terjed el a Kárpát-medencében. A diplomaosztó ünnepséget külön rendezik meg.

A debreceni diákhagyományokat a tanulói közösség tartja fenn. Máig jelvényük a gerundium, ami eredetileg egy latin igenév megnevezése, de Debrecenben egy egészen másik hagyomány tartozik hozzá: az elmúlt évszázadokban a kollégisták önkéntes tűzoltói szolgálatot láttak el a városban, és az égő házból való mentések egyik eszköze volt a tető és az ajtó beszakítására is alkalmas fa bunkósbot, melynek súlya vetekedett a latin nyelvben meglévő és hasonló hangzású igeidő megtanulásának nehézségével. A kollégium egyházi intézmény, így vannak lelki nevelési programjaik is. Ilyen a kollégium oratóriumában rendezett elmélkedés. Az utolsó ilyen rendezvénnyel indul az évzáró szertartások sora, ahova már ünneplőben érkeznek a diákok. Az évzáró ünnepségen és istentiszteleten a bocskai ruha női és férfi változatát hordják a diákok, választott vezetőik pedig a hagyományos debreceni diáköltözetet, a tógát. Az utolsó áhítatuk az iskolától való búcsú nem hivatalos kezdete, melyre egyenruhában mennek, noha nem írja nekik elő senki.

Jeles nap történelmi háttere, kialakulása


Pedagógusoknak szóló változat

Az évzáró az iskolai élet egyik jeles alkalma. De nemcsak azért, mert ki lehet szabadulni a padokból és vár a nyári szünet, hanem többek között az oktatás folyamatát is részekre bontja. A legjobban az általános és közép szintű oktatásban látványos, de a felsőoktatásban is vannak évnyitók és évzárók. Céljuk, hogy határt vonjanak az elvégzett munkában. A tanév az oktatás folyamatának egy szakasza, keretet ad a tanulásnak. A tanévzáró tulajdonképpen a számvetés ideje, mikor végig lehet tekinteni az elvégzett munkán, és számot vethetni arról, hogy mi sikerült jól és mi kevésbé jól.

A tanévet egészen 1867-ig november 1-jén kezdték és március elejéig tartott, bár II. József kísérletet tett arra, hogy októberben kezdődjön a tanítás, de e rendelkezését halálakor eltörölte. A tanévet még a 1940-es évek közepéig egy szentmisével kezdte a tantesület és a diákság. Ezért is nevezték latinul Veni Sancte-ének az év eleji szertartást, és Te Deum-nak, azaz hálaadásnak az évet lezáró szertartást. A magyar történelem során a XIX. század közepéig döntően a keresztény egyházak tartottak fenn iskolákat, így a szokások is innen merítenek, illetve a német diákhagyományokból. Legnagyobbrészt ezekből alakultak ki a jelen kor hagyományai.

A magyar oktatás ezer éves történelme alatt számos szokás alakult ki, hogy emlékezetessé és hangsúlyossá tegye ezt a lezárást.

A Selmeci Akadémia a trianoni békediktátum miatt költözött Selmecbányáról Sopronba. A soproni diákok szertartásokkal búcsúznak a diákélettől. A szimbolikus határvonal már a századfordulón is réginek számított, mert a kora újkori német diákhagyományokból ered. A búcsú első jele egy szalag, melyet az iskolától kaptak februárban és a kabátujjukra húztak rá. Ez annak a szimbóluma volt, hogy lassan búcsúznak az alma matertől. A hagyomány szerint a soproni diákok egyik tanáruk búcsúztatásának hosszát szerették volna megnövelni azzal, hogy az esti dalos szerenádjuk alatt nem egyenesen, hanem cikk-cakkban mentek az utcán. Mivel fáklyákkal a kezükben meneteltek úgy hullámozva, ahogy a szalamadrák szoktak, e tipikus menetet azóta Szalamanedernek nevezték. A helyi lakosok mécseseket tesznek az ablakaikba és ezzel búcsúznak a tanulóktól. A menet egy bálban csúcsosodik ki, ahol kezdetét veszi a mulatság. Minden valétáló, azaz búcsúzó Firmát (a végzős diák hagyományos megnevezése) az általa mentorált fiatalabb diákok külön is búcsúztatnak. Mikor éjfélt üt az óra, elindulnak a keresztgyerekek, hogy „kirugdossák“ keresztszüleiket a városból, azaz a bál helyszínétől az egykori városfal határáig üldözik őket. Végül leveszik róluk a valdent (iskolai egyenruha, melyet ünnepségeken viselnek) és kifordítva adják rájuk vissza. E hagyomány máig él májusban Sopron utcáin. Innen ered a ballagás szokása és terjed el a Kárpát-medencében. A diplomaosztó ünnepséget külön rendezik meg.

A debreceni diákhagyományokat a tanulói közösség tartja fenn. Máig jelvényük a gerundium, ami eredetileg egy latin igenév megnevezése, de Debrecenben egy egészen másik hagyomány tartozik hozzá: az elmúlt évszázadokban a kollégisták önkéntes tűzoltói szolgálatot láttak el a városban, és az égő házból való mentések egyik eszköze volt a tető és az ajtó beszakítására is alkalmas fa bunkósbot, melynek súlya vetekedett a latin nyelvben meglévő és hasonló hangzású igeidő megtanulásának nehézségével. A kollégium egyházi intézmény, így vannak lelki nevelési programjaik is. Ilyen a kollégium oratóriumában rendezett elmélkedés. Az utolsó ilyen rendezvénnyel indul az évzáró szertartások sora, ahova már ünneplőben érkeznek a diákok. Az évzáró ünnepségen és istentiszteleten a bocskai ruha női és férfi változatát hordják a diákok, választott vezetőik pedig a hagyományos debreceni diáköltözetet, a tógát. Az utolsó áhítatuk az iskolától való búcsú nem hivatalos kezdete, melyre egyenruhában mennek, noha nem írja nekik elő senki.

Az évzáró után pedig vár a nyári szünet. Az ekkor szerzett élmények végigkísérnek a következő évben, sőt, sok élmény egy egész élet át megmarad majd. Ottlik Géza Iskola a határon című regényében így emlékezik meg a nyári szünettel kapcsolatos érzéseiről.

„Egyszóval, jóllehet töprengve, de a szabadságtól enyhén mámorosan mentem lefelé a lépcsőn Szeredy nyomában. Például attól a szabadságtól voltam mélységesen, szinte ittasan elégedett, hogy a két lépcső közül azt választhattuk, amelyik jólesett. Én ezen a nyáron már éppen huszonhét éve, hogy szabadságon voltam, vagyis elég régóta, de nem untam meg, és nem fásultam bele, s az utcán járva-kelve még mindig a boldogság finom, titkos kis láza bujtogatott, hogy nézhetem a kirakatokat, felülhetek a villamosra, ha tetszik, (..), száz meg száz lehetőség közt szabadon választhatok, esetleg órákon át, míg lassan alkonyodik a város fölött, és kezdenek kigyulladni a lámpák. Talán a szabadság sem helyénvaló kifejezés itt, mert többről van szó. Kötetlenségről, tehermentességről. Az érzékelés szabadságáról, hogy birtokba vehesse a világot. Ehhez nem elég annyi, hogy ne tartsanak számon, és ne tartsanak semmilyen módon rabságban, hanem még a lelkünk legtitkosabb szerkezetét is meg kell őrizni hozzá sértetlenül. No, de hát éppen ezen tépelődött most Szeredy barátom.”

Márai Sándor Füveskönyvében megemlékezik arról a változásról, amit évzáróról-évzáróra megélünk:

,,Az ifjúságtól jókedvűen kell búcsúzni. Tehát nem meghatottan és nem is érzelmesen, mint a gyöngék, nyafkák és tájékozatlanok cselekszik, akik lehorgasztott fővel, könnybe lábadt szemekkel bámulnak a távozó ifjúság után, búcsút intenek és önsajnáló érzelmességtől remegő hangon nyögdécselik: „Vale, Ifjúság!... Tovatűnsz, boldog Ifjúság.” Így nem szabad búcsúzni az ifjúkortól. Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg. Ezt kell mondani: „Tűnj csak el, Ifjúság. Szánalom nélkül nézem távozásod. Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! S a hírnév, melyre ifjan vágytunk, milyen más volt, mennyivel gyanúsabb és illanóbb, mikor aztán megérkezett! S a világi javak, mikor elérkeztek életünkbe, mily gyanúsan ragadtak az emberi irigység szutykától! Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyöngéd önkívület. Most, mikor elmégy, Ifjúság, örömmel fordulok a másik táj felé. Most már én vagyok én, tetőtől talpig. Nem jó, nem bölcs, nem egészen igazságos: de már gyanítok valamit arról, mi az igazság? Vesém nem olyan jó már; de az értelmem élesebb. Csalódások nem érhetnek, legföllebb meglepetések.” Mondd így: „Hála Istennek, véget ért az ifjúság.”

Hazai és külföldi vonatkozású események, szokások

Oxfordban az egyetemi év végén a koraújkori eredettel rendelkező ünneplő ruhájába öltözik a diákság, hogy lezárja a mögötte levő tanévet. Cambridgeben egy fesztivállal búcsúznak az évtől, melynek néha része egy-egy verseny is. A hivatalos tanévzárót az egyetem kollégiumai (szervezeti egységei) külön az ilyen eseményekre fenntartott csarnokban, a Senate House-ban rendezik meg. Olaszországban az iskola végét családi körben ünneplik. Finnországban egy XIX. századi szabású fehér, úgynevezett tányérsapkát kapnak az érettségizők. A sapkán hordott jelvények és színes szalagok jelölik az iskola típusát. Az utolsó középiskolai tanévzárókor együtt veszik fel az ,,Ylioppilaslakki"-t, amit egyetemi rendezvényeken ünnepségeken hordanak például a május 1-jén rendezett diáknapon a ,,Vappu" idején. Észak-Európában a legtöbb országnak megvan a maga diáksapka-típusa. Ez régen hazánkban is szokás volt.

Források

https://www.oxfordscholastica.com/blog/oxfords-most-unusual-traditions/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://www.vidiguides.com/blog-stories/quirky-traditions-at-cambridge (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://deliberateexcellence.wordpress.com/2014/08/08/get-in-gear-for-a-new-year-back-to-school-traditions-from-around-the-world/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://en.wikipedia.org/wiki/Senate_House,_Cambridge (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Iskola#Magyarorsz%C3%A1gon (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ratio_Educationis (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://en.wikipedia.org/wiki/Student_cap (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

https://mek.oszk.hu/02200/02285/02285.htm#5 (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

Márai Sándor: Füveskönyv, 134. Arról, hogyan búcsúzzunk ez az ifjúságtól, Helikon, Budapest, 2020.

Június 15.
Tanévzáró
Barta Liliána
A ballagási szokásokról
Megnyitás
Június 15.
Tanévzáró
Sík Sándor
Ember maradj!
Megnyitás
Június 15.
Tanévzáró
Ismeretlen
Sárgulás - ballagás Keszthelyen
Megnyitás
Június 15.
Tanévzáró
Bártfai Judit
Tanév zárul, vár a nyár
Megnyitás
Június 15.
Tanévzáró
Ismeretlen
Évzáró, Tanévzáró
Megnyitás
Június 15.
Tanévzáró
Vorák József
Az én falum, az én iskolám
Megnyitás
KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ
A variáns
1-4. évfolyam
21-32 Fő
500 Perc
Június 15.
Tanévzáró
Végre VAKÁCIÓ
A variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
600 Perc
Június 15.
Tanévzáró
Lezárul a tanév
A variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
710 Perc
Június 15.
Tanévzáró
KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ a parkban
B variáns
1-4. évfolyam
21-32 Fő
520 Perc
Június 15.
Tanévzáró
A mi nyári szünetünk!
B variáns
5-8. évfolyam
21-32 Fő
940 Perc
Június 15.
Tanévzáró
Kinyílik a világ
B variáns
9-12. évfolyam
21-32 Fő
935 Perc
Június 15.
Tanévzáró