Modal Header
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország történetének meghatározó eseménye, melynek célja a függetlenség kivívása volt. Március 15-e a magyar szabadságharc kezdete, jelképpé vált, többek között nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. A jelentős létszámbeli hátránnyal rendelkező magyar csapatok dicsőségesen helytálltak egészen a világosi fegyverletételig. A levert szabadságharc nemcsak áldozatokkal járt, de hősöket, mártírokat is adott a magyarságnak.1849 október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvédtisztet, és Pesten golyó általi halállal elhunyt Batthány Lajos miniszterelnök. A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja és a Magyarország nemzeti ünnepe. Ezen a napon osztják ki a Kossuth- és Széchenyi-díjakat.
Diákoknak szóló változat
1848. március 15-én robbant ki Pesten a forradalom, mellyel megkezdődött Magyarország másfél éves szabadságharca. A Párizsból induló forradalmi hullám két nap alatt jutott el Bécsből hazánkba. Egyenlőség, szabadság, testvériség! - a francia forradalom jelszavát a magyar forradalom is átvette. A pesti megmozdulás fő szervezői a fiatal Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Bulyovszky Gyula, Vidacs János, Sükey Károly, Vajda János a Pilvax kávéházból indultak. Megszületett a Tizenkét pont és Petőfi forradalmi hangvételű költeménye, a Nemzeti dal. A Nemzeti dal már március 13-ra elkészült, az első sora ekkor még így hangzott: „Rajta magyar, hí a haza”. A legenda szerint Szikra Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!” Petőfi módosította a buzdító sorokat.
Az egyetemi ifjúság csatlakozása után elfoglalták Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdáját és cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Ezek az írások máig szimbolizálják március 15-ét.
Délután három órára a Nemzeti Múzeum kertjébe nagygyűlést hirdettek, az eső szakadt, de ez sem tartotta vissza az embereket. A szakadó eső ellenére tízezer ember volt. Innen a tömeg a Városházára, majd Budára, a Helytartótanácshoz vonult, hogy kiszabadítsa Táncsics Mihályt a börtönből. A Nemzeti Színházban este az emberek kívánságára Katona József Bánk bán című művét tűzték műsorra. Laborfalvi Róza színésznő az esti darabban Gertrudisként lépett fel, de még az előadás előtt a kokárdáját Jókai szíve fölé tűzte, ekkor kezdődött szerelmük. Pesten na forradalom vérontás nélkül győzött.
A későbbi fegyveres konfliktusban, a szabadságharcban, a magyar honvédség jelentős létszámbeli hátránnyal küzdött. Ennek ellenére a magyar csapatok dicsőségesen helytálltak. A magyar huszárok a korszak, Európa-szerte híres katonai elitegységeit alkották. A tavaszi hadjáratban diadalt arattak, melyben az osztrák csapatok komoly vereségeket szenvedtek. Ekkor Ferenc József osztrák császár és magyar király az orosz cár segítségét kérte. A Habsburgoknak csak orosz segítséggel sikerült győzniük a magyar csapatok felett. Görgei Artúr tábornok Világosnál 1849. augusztus 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvédtábornokot, Pesten agyonlőtték Batthány Lajos miniszterelnököt.
A megtorlás évei után kénytelen volt Ausztria kiegyezni Magyarországgal, a forradalom és szabadságharc erőfeszítései tehát nem voltak hiábavalók.
A kokárda nemzeti jelvény, rózsaalakú szalagcsokor, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára tűztek. Franciaországból terjedt el egész Európában és Amerikában a XVIII.-XIX. században. A színeket rendszerint a nemzeti zászló adja, tulajdonképpen egy nemzeti színű szalagot meghajlítanak. Az eredeti szabály alapján a színek mindig belülről kifelé olvasandók. A magyar kokárdát március 15-én, a pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzzük, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészre a szív felőli oldalon.
Március 15. az 1989-es éven volt először munkaszüneti nap, 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep, egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit.
A hivatalos, állami ünnepség március 15-én Magyarország állami zászlajának felvonásával kezdődik. Ezen a napon adják át a Parlamentben a Kossuth- és a Széchenyi-díjakat, újságírói kitüntetéseket is.
Pedagógusoknak szóló változat
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország történetének meghatározó eseménye, a modern nemzeti identitás egyik alapkövévé vált, és társadalmi reformjai a polgári átalakulást indították el. 1848 első hónapjaiban Európa számos városában forradalmak törtek ki. Ez kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy a magyarországi reformelképzelések törvényes úton megvalósuljanak.
A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma.
1848-ban Pest-Buda már az ország jelentős szellemi központjának számított, a nemesi és polgári értelmiség elit itt élt. A fiatal értelmiség egyik jelentős csoportja, a „márciusi ifjak”, a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit.
1848. március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megfogalmazta azt a tizenkét pontból álló kiáltványt, melyet a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak olvastak fel. Itt Petőfi elszavalta forradalmi hangvételű költeményét, a Nemzeti dalt. Az egyre lelkesebb többezer fős tömeg Petőfi vezetésével átvonult a Landerer és Heckenast nyomdához, ahol a nép nevében lefoglalták a nyomdagépeket, és cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot, és szétosztották. Röplapok segítségével délután három órára nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum előtti térre, ahol a szakadó eső ellenére is legalább tízezren voltak. A Múzeum-kertből a tömeg a Városházára, majd Budára, a Helytartótanácshoz vonult kiszabadították börtönéből a jobbágyfelszabadítás egyik szószólóját, Táncsics Mihályt. Más európai városokban zajló forradalmakkal ellentétben Pesten vér nélkül zajlott a forradalom.
A Nemzeti Színházban este az emberek korábbi kívánságának megfelelően Katona József betiltott darabját, a Bánk bánt tűzték műsorra, ezt azonban félbeszakította a színházba betóduló forradalmi tömeg, elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. Egressy Gábor színész, Petőfi barátja elszavalta a Nemzeti dalt. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar forradalom követeléseit a pesti forradalmi események hatására előbb az országgyűlés, majd az uralkodó is elfogadta.
A bécsi udvar március 17-én hozzájárult Batthyány Lajos miniszterelnökké való kinevezéséhez. Április elején megalakulhatott az önálló magyar kormány, mely nem a királynak, hanem a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. A miniszterek között volt Deák Ferenc, Kossuth Lajos és Széchenyi István is. A független és felelős magyar kormány elfogadtatta V. Ferdinánddal az „áprilisi törvényeket”, amelyek eltörölték a régi, rendiségen alapuló politikai rendszert és lehetőséget adtak egy majdnem önálló Magyarország számára, hogy a polgári fejlődés útjára lépjen.
Májusban felállítottak tíz honvédzászlóaljat, Kossuth javaslatára az országgyűlés júliusban egyhangúan elfogadta az őrsereg felállításáról szóló törvényt, „a személyes és vagyonbiztonság, a közcsend és belbéke biztosítása” érdekében. A nemzeti őrseregben, ami később nemzetőrség néven szerepelt, nem hivatásos katonák szolgáltak, feladatuk a városokban és a falvakban a rendfenntartás volt.
Augusztus végén Szemere Bertalan hadügyminiszter királyi szentesítés nélkül elrendelte, hogy az új magyar hadseregbe katonákat sorozzanak. Szeptember közepén Országos Honvédelmi Bizottmányt választottak, melynek elnöke Kossuth volt. Megkezdték az új magyar pénz, a Kossuth-bankó kibocsátását.
1848. december 2-án V. Ferdinánd lemondott. A fiatal, 18 éves Ferenc József lett az osztrák császár és magyar király, aki Windisch-Grätz főhadparancsnokot megbízta a magyarországi „lázadás” leverésével. Windisch-Grätz vezetésével a császári fősereg 44.000 katonájával támadt Magyarországra, vele szemben csak 25.000 főnyi magyar honvédsereg állott Görgei Artúr honvédtábornok vezetésével.
1849. március 4-én Olmützben alkotmányt adtak ki, melynek értelmében Magyarország elveszti függetlenségét, és hazánk a bécsi udvar tartományává válik. Ezt követően 1849. április 14-én Kossuth Debrecenben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét.
Az ezután meginduló harcokban a magyar honvédség kitűnően harcolt a túlerővel szemben. A tavaszi hadjárat sikerei miatt a Habsburg-ház felismerte, hogy nem képes egyedül legyőzni a függetlenedett Magyarországot. Ferenc József segítséget kért I. Miklós orosz cártól, aki 1849 június elején megkezdte Magyarország támadását 200.000 katonával, a császári sereg ekkor már Haynau császári-királyi táborszernagy vezetésével 160.000 katonával támadt. Velük szemben a magyar sereg mindössze csak 170.000 katonából állt. Az új erőviszonyokkal teljesen megfordult a háború menete. A magyar sereg 1849 júliusában elfogadta azt a haditervet, hogy először dél-keleten verik ki az orosz csapatokat, majd nyugaton a császári erőket. Kossuth Dembinszky Henrik honvéd altábornagyot nevezte ki a fősereg élére, majd leváltása után Bem József tábornok került a helyére. Augusztus 9-én Bem vereséget szenvedett Haynautól Temesvárnál. A magyar fősereg szétesett, csak Görgei serege volt az egyedüli harcképes. Ekkorra az ellenséges seregek Magyarország csaknem teljes területét elfoglalták. 1849. augusztus 13-án a magyar fősereg, amely közel 30.000 fő volt, Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert az orosz hadsereg előtt.
1849-ben a bécsi kormány teljhatalmú megbízottjaként Haynau kegyetlen megtorlása során több mint száz embert végeztek ki. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd főtisztet, az aradi vértanúkat, és Pesten agyonlőtték Batthány Lajos miniszterelnököt. Várfogságra ítéltek közel négyszáz főt. A foglyul ejtett katonák közül a magyar, székely, lengyel és német honvédeket erőszakkal a császári seregbe sorozták.
Az osztrák és orosz megtorlás elől a magyar szabadságharcosok egy része, mintegy ötezren távoztak a Török Birodalomba, ott kerestek menedéket. A menekültek között túlnyomó többségben voltak a katonák, de vezetőink közül Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Batthyány Kázmér gróf, Mészáros Lázár és néhány országgyűlési képviselő, kormánytisztviselő és újságíró is.
Március 15. az 1989-es évben volt először munkaszüneti nap, 1990 óta Magyarország nemzeti ünnepe, egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit. Ezen a napon osztják ki a Kossuth-díjakat, melyet az országgyűlés 1948-ban 1848. március 15. centenáriuma alkalmából alapított.
Március 15-e jelképpé vált, többek között nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
Az 1848-1849-es magyar forradalomról és szabadságharcról számos külföldi nagyvárosban a külföldi magyar intézetek, valamit a magyar diplomáciai testületek koncertekkel, irodalmi estekkel, ünnepélyes koszorúzásokkal, filmvetítésekkel emlékeznek meg.
Hermann Róbert: Forradalom és szabadságharc 1848-1849, Magyarország története sorozat, 14 rész. Kossuth Kiadó, Budapest, 2009.
Hermann Róbert (szerk.): 1848-1849, A szabadságharc és forradalom története, Videopont Kiadó, Budapest, 1996.
https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/az_184849es_forradalom_es_szabadsagharc_evforduloja__a_magyar_sajto_napja__a_magyar_koztarsasag_nemzeti_unnepe (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1848_marcius_15_kitor_a_pesti_forradalom/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)
http://www.kmcssz.org/contents/kiadvanyok/magyartortenelem/906_1848__960_1848_forradalom.pdf (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)
https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/Books_06_184849SzabadsagharcKossuthEmigracio/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)
http://www.balassiintezet.hu/hu/nemzeti-unnepunk-a-nagyvilagban/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)