Rákóczi Ferenc Zrínyi Ilona és Thököly Imre gyermeke. A korban ez terhes politikai örökségnek számított, így a bécsi kormányzó körök saját hűségükre szerették volna nevelni. Munkács 1688-as bevétele után a bécsi kormányzó körök elszakították Rákóczit családjától, hogy udvarhű nevelést kapjon. Németes ruhában járt, francia műveltségre tett szert és a Német-római Birodalom hercege lett. Hessen-Reinsfeldi Sarolta Amália lett a felesége. Az 1697-es hegyaljai felkelés alatt elhagyta birtokait, mert félt az összeesküvésbe keveredés gyanújától. Birtokait megpróbálta elcserélni a birodalom más területeivel, de nem járt sikerrel. Az elpusztult földjeit és gazdaságait megpróbálta rendbe hozni. Közben megismerkedett Bercsényi Miklós gróffal. A környezetét fejleszteni próbáló Ung vármegyei főispán először a bécsi udvarba küldte fejlesztő célú beadványait, majd a felső-magyarországi nemesség köreiben kezdett szervezkedni. Rákóczival egyre jobb barátságba kerültek, majd egyre jobban belevonta őt mozgalmába, mely lassan Habsburg-ellenes összeesküvéssé alakult. A Habsburg és a Török Birodalom között 1699-ben megkötött karlócai béke után XIV. Lajos számított potenciális szövetségesnek a Habsburgokkal szemben. Meg is indul a kapcsolatfelvétel levelezés formájában. XIV. Lajos a rendek és főméltóságok Rákóczit támogató nyilatkozatáért cserében anyagi támogatást ígért. Elegendő bizonyíték birtokában 1701 elején Rákóczit letartóztatták és a bécsújhelyi börtönbe zárták. Fő- és jószágvesztés várt rá, mert a francia uralkodóval keresett kapcsolatot és súlyosbító körülmény volt, hogy I. Lipót és XIV. Lajos között kitört a spanyol örökösödési háború. Az ítélet kihirdetése előtt megszöktették, ezután Lengyelországba ment. Brezán várában érte utol egy kisnemesi küldöttség Esze Tamás vezetésével. Az országban állomásozó császári csapatok száma folyamatosan csökkent, mert a franciák ellen vetették be őket. Észlelve a folyamatot, 1703. május 6-án Bercsényi és Rákóczi egy kiáltványt adott ki. Esze Tamásnak ,,Cum Deo pro Patria et Libertate!“ („Istennel a hazáért és a szabadságért!“) latin feliratú zászlókat adtak, hogy sereget toborozzon. Károlyi Sándor Szatmár vármegyei főispán június 7-én megverte a Dolhánál gyülekező jobbágyokat. Rákóczi június 16-án érkezett a Magyar Királyság területére. A kezdeti nehézségek után Tiszabecsnél megverte a gyülekező nemesi felkelőket, majd Naménynál átkelt a Tiszán. A felkelés egyre jobban terjedt. Segítette a folyamatot, hogy a Gyulán kiadott kiáltványa büntette a fosztogatást. Sorra álltak át a várak és az őket védő nemesek a felkelők oldalára. Bercsényi francia támogatásból két század lengyel dragonyost és négy század gyalogost (talpast) fogadott. Ocskay László és Borbély Balázs szökött magyar huszárokat hozott Rákóczi seregébe. A felkelésben részt vevő parasztok viszont nem tudtak dolgozni a földjeiken, az ő helyzetüket rendezte az augusztus 28-án kiadott vetési pátens, mely mentesítette a fejedelem seregében szolgáló jobbágyokat és azok családtagjait a köz- és földesúri terhek alól. Ősszel csatlakozott Bottyán János császári ezredes, aki Vak Bottyán néven vonult be a kuruc történelembe, illetve Károlyi Sándor szatmári főispán is. Ezután a Felvidék is az uralmuk alá került és eljutottak Bécsig. A szerb határőrök viszont nem álltak át hozzájuk. 1704-ben a Dunántúl elfoglalására indított hadjárat nem járt sikerrel és az ország főméltóságai, az esztergomi és kalocsai érsek, a nádor, az országbíró, a tárnokmester, a horvát bán és a kancellár nem álltak a felkelők oldalára, viszont kihasználták a helyzetet hatalmuk és kiváltságaik erősítésére. Kedvezőtlen nemzetközi fordulat volt, hogy Höchstadtnál vereséget szenvedett a francia-bajor sereg az angol-osztrák erőktől. Rákóczi visszaemlékezései szerint ettől kezdve kereste az osztrákokkal való kedvező megegyezés lehetőségét. Selmecbányán béketárgyalásokra került sor angol és holland közvetítéssel, de ezek nem jártak eredménnyel. A következő évek vereségei alatt Rákóczi egyre jobban magára maradt, azonban a változó hadiszerencse felbátorította az erdélyi rendeket, akik 1704-ben fejedelemmé választották Rákóczit. A kuruc hadsereg ekkor 20000 lovasból, 4000 megyei lovasból, 13000 zsoldos gyalogosból és 15000 mezei gyalogosból, illetve az erdélyi haderőből állt.

1705-ben I. Lipót után I. József (1705-1711) lépett trónra, aki leváltotta a főparancsnokot és megnövelte a császári sereg létszámát. Eközben a vallási ellentétek is kiéleződtek a rendek között. 1705-re számos kérdés várt megválaszolásra. Először is Rákóczi közjogi helyzetét tisztázni kellett. A Szécsényben összeült országgyűlés rendjei (nemesek, jász-kunok, szabad királyi városok, valamint a vitézlő rend) vezérlő fejedelemmé választották Rákóczit. A fejedelem egy általa kinevezett 24 tagú szenátussal kormányzott. Szabaddá vált a katolikus, református és evangélikus vallás gyakorlása. A legtöbb vitát kiváltó erőszakos templom foglalások ügyében a fejedelemnek adták az ítélkezés jogát, aki a legtöbb esetben a lakossági arányok szerint ítélkezett. A harcoló nemteleneket azaz a jobbágyokat és családtagjaikat személyükben felszabadították, de a földesúri hatalom alá tartoztak továbbra is.

A kuruc állam történetét végig kísérték a gazdasági nehézségek. A visszafoglaló háborúk után és az azt megelőző évtizedekben egész vidékek néptelenedtek el és a gazdasági élet is eltűnt. Ahol megmaradt, ott is megtépázták a vonuló hadseregek és a felkelések. A hadsereg finanszírozása és a gazdasági élet beindítása a kezdetektől fogva problémákat okozott. A fegyver gyártás megteremtése is alapvető probléma volt. A Gazdasági Tanács ezzel foglalkozott. Illetve rézpénzt bocsátottak ki, mely nem volt hosszú életű.

1705-ben változó sikerekkel folyt a harc. Miután majdnem tőrbe csalták Herbeville császári főparancsnokot, ő legyőzte Rákóczi kétszer nagyobb seregét Zsibónál. 1706-ban kisebb összecsapásokra került csak sor. Nagyszombaton eredménytelen béketárgyalások voltak angol-holland közvetítéssel. 1707-ben Erdély teljesen a kurucok kezére került és Rákóczit beiktatták fejedelemnek. Azonban erdélyi fejedelemsége nem tartott sokáig, mert Rabutin császári generális visszatért, az erdélyi nemesség pedig elpártolt Rákóczitól.

1709-ben politikailag szorongatott helyzetben került sor az ónodi országgyűlésre. A megyék, a rendek és a katonaság képviselői is részt vettek rajta. A megyék elégségesnek ítélték a kiadásokhoz való hozzájárulásukat. Az országgyűlésen kitört botrány hatására megszavazták, hogy a jövedelem és ne a porta legyen az adóztatás alapja. A nemesség is alávetette magát az adóösszeírásnak. Törvényt hoztak a hadiárvák és özvegyek gondozásáról. 1707. július 13-án pedig megfosztották a Habsburg-házat a magyar tróntól.

XIV. Lajos sosem tartotta egyenrangú félként Rákóczi Ferencet. Rákóczinak az egyre apadó támogatás mellett nem sikerült új szövetségeseket találnia. Sem a pápa, sem az Oszmán Birodalom nem kötött vele szövetséget. A súlyosbodó helyzetben a magyar koronát a bajor, majd a porosz uralkodónak kínálták fel. Ehhez szükséges volt a Vág vidékének biztosítása, mert ebből az irányból érkezett volna a leendő uralkodó Rákóczi személyesen vezette seregét Siegbert Heister tábornagy ellen 1708. augusztus 3-án. A kétszeres túlerőben lévő kuruc seregek vereséget szenvedtek és a fejedelem is megsebesült. A XII. Károly svéd királlyal háborúzó Nagy Péter végül csak a követét küldte el Magyarországra. Feladata a szerbek Rákóczi mellé állítása lett volna. A követ azonban meghalt pár nappal érkezése után, így ez a terv meghiúsult.

1708-ra a gazdasági problémák egyre súlyosabbá váltak, és a katonai helyzet is folyamatosan romlott. A kuruc haderő vezérei sorra estek fogságba vagy elpártoltak a forradalomtól. A haderő létszáma is elkezdett apadni, viszont a nyugati sikerek hatására egyre több császári csapat vonult Magyarországra. Kedvezőtlen nemzetközi fordulat volt, hogy XIV. Lajos vereséget szenvedett Malplaughet-nél. Rákóczinak megüzente, hogy békére készül és az anyagi támogatásokat is leállítja. A kuruc és labanc seregek 1710-ben döntetlen csatát vívtak Romhánynál, de nem mentette fel a labancok által ostromlott Érsekújvárt, ami nemsokára a császáriak kezére került. Pálffy János lett a császári főparancsnok, aki magánlevélben arra bíztatta Károlyi Sándort, hogy béketárgyalásokba kezdjen. Pálffy késleltette csapatainak bevetését, közben megnyerte a békés rendezés ügyének a bécsi udvart. Bécs számára kedvezőtlen fordulat volt, hogy korábbi szövetségesei már nem támogatták a Habsburg ház spanyol trónigényét. Vaján találkozott Pálffy János és Rákóczi késznek mutatkozott tárgyalni. Károlyi grófot bízta meg ennek a vezetésével. A fejedelem ez idő alatt Lengyelországba utazott, hogy találkozzon személyesen Nagy Péter cárral. Út közben a szabadságharc folytatása mellett döntött, de elkésett, mert addigra már Károlyi és Pálffy megegyeztek a távollétében, amit a Rákóczit támogató rendek is aláírtak április 30-án. Ezt követően a Nagymajtényi síkon Károlyi Sándor vezetésével 12000 kuruc katona tette le a fegyvert. Megmaradtak Magyarország és Erdély szabadságjogai, valamint a jász-kun és a hajdú városok kiváltságai. Rákóczinak és híveinek általános amnesztiát biztosított, ha a császárnak három héten belül leteszik a hűségesküt. Rákóczi visszakapta birtokait a várak kivételével. A földesurak visszaadták a nekik adományozott elkobzott birtokokat is, Pálffy János pédával szolgált erre. Érvényben maradtak a Rákóczi által a paraszt katonáknak adományozott kiváltságok.

Rákóczi híveinek nagy része élt az amnesztiával. A fejedelem, Bercsényi Miklós és sokan viszont nem kívántak Habsburg uralom alatt élni. Lengyelországban maradtak, míg teljesen meg nem hiúsult a Nagy Péterrel kötött egyezség reménye. A hűségesküt le nem tevő kurucok ezután Franciaországba mentek szövetséget vagy segítséget remélve. Sokan katonai szolgálatba léptek és megszervezték az első francia huszárezredeket, némelyek máig őrzik magyar hagyományaikat. 1716-ban Rákóczi Konstantinápolyba ment, mert kitört a Habsburg-török háború. A szultán kényszerlakhelyet jelölt ki számára Rodostóban. A fejedelmi emigráció éveiről Mikes Kelemen nénjének írt leveleiben számol be. Ő halt meg utolsónak az ügyükhöz ragaszkodó és a végsőkig kitartó csoportból. Személyisége sok későbbi alkotót megihletett. Mikes Kelemen nemcsak az irodalom számára alkotott nagyot, hanem segített abban, hogy Rákóczi a végsőkig való kitartás jelképévé váljon a magyar kultúrában. A fejedelem hamvai több mint száz évvel később kerültek haza.

A szabadságharcot szerencsére nem követte véres megtorlás, ami tovább súlyosbította volna a visszafoglaló háborúk, a járványok és az azt követő harcok által sújtott társadalom helyzetét.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1676_marcius_27_borsi_varaban_megszuletik_ii_rakoczi_ferenc_fejedelem (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1701_november_7_rakoczi_szokese_becsujhelyrol/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1703_julius_14_rakoczi_kurucainak_elso_gyozelme_a_tiszaujlaki_revnel/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1711_februar_21_ii_rakoczi_ferenc_orokre_elhagyja_magyarorszagot/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.rubicon.hu/megrendelheto/termek_cikkek/varga_j_janos_habsburg_vagy_nemzeti_abszolutizmus/6/2/1#0 (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/2_rakoczi_ferenc_ujratemetese/ (Legutóbbi megtekintés: 2021. június 23.)