Alkotások tára | Az élet bája

Juhász Gyula a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője volt (1883. április 4. Szeged — 1937. április 6. Szeged) Édesanyjához szoros viszony fűzte, talán már túl szoros is. Egész életében nem tudott elszakadni tőle, felnőtt férfi korában is ő volt még a legbiztosabb pont számára. Juhász Gyula életében a legismertebb nőalak egyértelműen Anna, a múzsa, aki visszautasította a költő szerelmét. Sárvári Anna (1887–1938) színésznőt, akihez reménytelen szerelem fűzte és akihez az Anna-versek szóltak, árnyalta nőkhöz fűződő viszonyát. A vers központi motívuma, hogy bemutatja a nőket, akik számára elérhetetlenek és hidegfényű, messze csillagoknak nevezi őket. Áldja viszont azokat, akikkel szerelembe esett. Akik az élet bájai voltak és Mozart-szonátához hasonlítja őket. A Nőnapot idézi a március említése a versben.

Nemzetközi nőnap

Keletkezés dátuma: 1910
Gyűjtési kategória: szépirodalmi alkotások
Forrás:

Vannak nők, akik egy életen által

Kísérnek minket szomorú varázzsal,

Mint hidegfényű, messze csillagok

Örvények közt a gazdátlan hajót.

Nők, akik mindig, mindig velünk vannak,

Fanyarbús illatát az új tavasznak

Ők küldik és az őszirózsa gyászát,

Gyötörnek mély emlékek távolán át.

És vannak nők - ó legyenek áldottak! -

Akik nekünk az élet bája voltak.

Pillangói a gyászövezte kertnek,

Virágai az eltűnt édeneknek.

Akik bársony szemükkel simogattak,

Vagy selymét adták ránk finom szavaknak

S emlékük úgy él, mint Mozart-szonáta,

Vagy márciusi reggel ragyogása!

Juhász Gyula (1883 - 1937) : Az élet bája